Cselekedetek 15:1–41

15  Lejöttek néhányan Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint,+ nem menekülhettek meg.”  De miután Pálnak és Barnabásnak komoly viszálya és vitája támadt velük, az a döntés született, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe+ az apostolokhoz és a vénekhez ebben az ügyben*.  Miután a gyülekezet elkísérte ezeket az embereket egy darabon, azok folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül. Közben részletesen elmondták, hogyan tértek meg más nemzetekből való emberek, és így nagy örömet szereztek az összes testvérnek.  Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig beszámoltak arról, hogy mennyi mindent tett általuk Isten.  Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták: „Körül kell metélni őket, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”+  Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.  Hosszas, heves megbeszélés* után Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy Isten a kezdeti napoktól fogva engem választott ki közületek, hogy más nemzetekből való emberek hallják a jó hírt, és higgyenek+.  És Isten, aki ismeri a szívet,+ tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet,+ mint ahogy nekünk is.  Semmi különbséget sem tett köztünk és köztük,+ hanem a hit által megtisztította a szívüket+. 10  Akkor most miért teszitek próbára Istent azzal, hogy olyan igát+ raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősapáink, sem mi nem tudtunk elhordozni+? 11  Ellenkezőleg, abban hiszünk, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által részesülünk megmentésben,+ ugyanúgy, mint ők.+ 12  Erre az egész csoport elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint beszéltek arról a sok jelről és csodáról*, melyet általuk tett Isten a nemzetek között. 13  Miután elhallgattak, Jakab ezt mondta: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg! 14  Simeon+ részletezte, hogy Isten hogyan fordította először a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének+. 15  És ez egyezik a Próféták szavaival, mint ahogy meg van írva: 16  »Ezek után visszatérek, és újra felállítom Dávid leomlott sátorát*. Újjáépítem romjait, és helyreállítom, 17  hogy akik megmaradnak a népből, azok minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemet viselik, komoly igyekezettel keressék Jehovát*. Ezt mondja Jehova*, aki véghez viszi ezeket,+ 18  amik régtől fogva ismertek+ 19  Ezért nekem az a döntésem*, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik Istenhez térnek,+ 20  hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól,+ a szexuális erkölcstelenségtől,*+ a megfojtott állattól* és a vértől+. 21  Mert Mózes írásainak régtől fogva megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák azokat.+ 22  Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt úgy döntöttek, hogy férfiakat választanak maguk közül, és elküldik őket Antiókiába Pállal és Barnabással. Elküldték Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást+; ők vezető szerepet töltöttek be a testvérek között. 23  Ezt írták, majd elküldték általuk: „Az apostolok és a vének, a testvéreitek, üdvözletüket küldik a nemzetekből való antiókiai+, szíriai és ciliciai testvéreknek. 24  Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk elmentek, és nyugtalanságot okoztak nektek a szavaikkal,+ megpróbálva feldúlni titeket* – pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást –, 25  egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy férfiakat választunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretett testvéreinkkel, Barnabással és Pállal. 26  Ezek olyan emberek, akik odaadták az életüket* Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.+ 27  Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.+ 28  Mert a szent szellem+ és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: 29  tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól,+ a vértől,+ a megfojtott állattól*+ és a szexuális erkölcstelenségtől*+. Ha gondosan őrizkedtek ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!* 30  Ezek tehát, amikor elküldték őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve az egész csoportot, átnyújtották nekik a levelet. 31  Azok, miután felolvasták, nagyon örültek a bátorításnak. 32  Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.+ 33  Miután egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek útjukra engedték őket békében azokhoz, akik elküldték őket. 34  * —— 35  Pál és Barnabás azonban Antiókiában maradt, sok más társukkal együtt tanítottak, és hirdették Jehova* szavának jó hírét. 36  Néhány nap múlva Pál ezt mondta Barnabásnak: „Most* térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova* szavát, hogy lássuk, hogy vannak.”+ 37  Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost, akit Márknak hívtak+. 38  Pál azonban nem értett egyet azzal, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál otthagyta őket,+ és nem ment velük, hogy végezzék a munkát. 39  Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy szétváltak. Barnabás+ magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. 40  Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek Jehova* gondjaira bízták őt, hogy ki nem érdemelt kedvességet mutasson iránta+. 41  Átment Szírián és Cilicián, és erősítette a gyülekezeteket.

Lábjegyzetek

Vagy: „e vita ügyében”.
Vagy: „hosszas vita”.
Vagy: „előjelről”.
Vagy: „lombsátorát”; „házát”.
Vagy: „véleményem”.
Gör.: por·neiʹa. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „a megölt állattól, melynek nem folyatták ki a vérét”.
Vagy: „a lelketeket”.
Vagy: „a lelküket”.
Vagy: „a megölt állattól, melynek nem folyatták ki a vérét”.
Gör.: por·neiʹa. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „Üdvözlünk titeket!”
Esetleg: „mindenképp”.

Jegyzetek

Multimédia