Zsoltárok 102:1–28

Az elnyomott ember imája, amikor el van keseredve, és elmondja a panaszát Jehovának.+ 102  Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+jusson el hozzád segélykiáltásom+!   Ne rejtsd el arcodat előlem nyomorúságom idején.+ Hajtsd felém füledet;*gyorsan válaszolj nekem, ha kiáltok!+   Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst,és csontjaim vörösen izzanak, mint valami tűzhely.+   Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű;+még arról is elfeledkezem, hogy egyek.   Hangos sóhajtozásom miatt+csontjaim húsomhoz tapadnak.+   A puszta pelikánjához hasonlítok. Olyan vagyok, mint a kuvik a romok között.   Álmatlanul fekszem;*olyan vagyok, mint egy árva madár a tetőn.+   Ellenségeim egész nap gúnyolnak.+ Akik csúfot űznek belőlem*, az én nevemmel átkozódnak.   Hamut eszem kenyér gyanánt,+italomat könnyeimmel elegyítem+ 10  haragod és felháborodásod miatt,mert fölemeltél engem, csak azért, hogy aztán elvess. 11  Életem olyan, mint az árnyék, mely eltűnik napnyugtakor,*+és elfonnyadok, mint a fű.+ 12  De te, ó, Jehova, örökké megmaradsz,+és hírneved* nemzedékről nemzedékre fennmarad.+ 13  Cselekszel majd, és irgalmazol Sionnak,+mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá;+itt a meghatározott idő.+ 14  Mert szolgáid örömüket lelik köveiben,+és még a pora is kedves nekik.+ 15  A nemzetek mélységesen tisztelik* majd Jehova nevét,és a föld összes királya a te hatalmadat.+ 16  Mert Jehova újjáépíti Siont,+meg fog jelenni dicsőségében.+ 17  Odafigyel a kisemmizettek imájára,+nem veti meg imájukat.+ 18  Meg van ez írva a jövendő nemzedéknek,+hogy egy nép, amely ezután fog létrejönni*, dicsérje Jahot. 19  Mert letekint az ő szent magasságából,+Jehova az égből a földre tekint, 20  hogy meghallgassa a rabnak sóhaját,+és szabadon engedje a halálra ítélteket,+ 21  hogy hirdessék Jehova nevét Sionban,+és dicséretét Jeruzsálemben, 22  amikor a népek és a királyságokösszegyűlnek, hogy Jehovát szolgálják.+ 23  Idő előtt elvette erőmet,rövidre szabta napjaimat. 24  Így szóltam: „Ó, Istenem,ne vedd el életem, mielőtt megöregednék,te, akinek évei átívelnek minden nemzedéken+. 25  Te raktad le hajdanán a föld alapjait,az ég is a te kezed műve.+ 26  Azok elvesznek, de te megmaradsz;mind elkopnak, akár a ruha. Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük. 27  De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.+ 28  Szolgáid gyermekei biztonságban élnek majd,és utódaik biztosan megmaradnak előtted.+

Lábjegyzetek

Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Esetleg: „elsorvadtam”.
Vagy: „nevetség tárgyává tesznek”.
Vagy: „mint a megnyúló árnyék”.
Vagy: „neved”. Szó szerint: „emlékezeted”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „lesz megteremtve”.

Jegyzetek

Multimédia