Máté 1:1–25

1  Jézus Krisztus történetének a könyve*, aki Dávid fia+, aki Ábrahám fia+:   Ábrahám+ fia volt Izsák+,Izsák fia volt Jákob,+Jákob fia volt Júda+ és a testvérei,+   Júda fia volt Pérec és Zerah,+ akiknek Támár volt az anyjuk,+Pérec fia volt Hecron,+Hecron fia volt Rám,+   Rám fia volt Amminádáb,Amminádáb fia volt Nahson,+Nahson fia volt Sálmon,   Sálmon fia volt Boáz+, akinek Ráháb+ volt az anyja,Boáz fia volt Obed,+ akinek Ruth+ volt az anyja,Obed fia volt Isai,+   Isai fia volt Dávid+ király+. Dávid fia volt Salamon,+ akinek Uriás+ felesége* volt az anyja,   Salamon fia volt Roboám,+Roboám fia volt Abija,+Abija fia volt Asa,+   Asa fia volt Josafát,+Josafát fia volt Jórám,+Jórám fia volt Uzziás,+   Uzziás fia volt Jótám,+Jótám fia volt Aház,+Aház fia volt Ezékiás,+ 10  Ezékiás fia volt Manassé,+Manassé fia volt Ámon,+Ámon fia volt Jósiás,+ 11  Jósiás+ fia volt Jekóniás+ és a testvérei, akik abban az időben éltek, amikor a zsidókat Babilonba hurcolták.+ 12  Jekóniás fia volt Sealtiel, aki Babilonban született,Sealtiel fia volt Zorobábel,+ 13  Zorobábel fia volt Abiud,Abiud fia volt Eljákim,Eljákim fia volt Azor, 14  Azor fia volt Cádók,Cádók fia volt Akim,Akim fia volt Eliud, 15  Eliud fia volt Eleázár,Eleázár fia volt Mathán,Mathán fia volt Jákob, 16  Jákob fia volt József, Mária férje. Mária szülte Jézust,+ akit Krisztusnak hívnak.+ 17  Az összes nemzedék tehát: Ábrahámtól Dávidig 14 nemzedék, Dávidtól addig az időig, míg a zsidókat elhurcolták Babilonba,+ 14 nemzedék, és a babiloni elhurcoltatástól Krisztusig 14 nemzedék. 18  Jézus Krisztus születésének pedig ez a története: Azután, hogy József eljegyezte Jézus anyját, Máriát,+ de még mielőtt összeházasodtak, Mária terhes lett a szent szellem által+. 19  De mivel a leendő férje, József igazságos volt, és nem akarta őt közmegvetésnek kitenni*, titokban akarta felbontani az eljegyzést*.+ 20  Ám miután végiggondolta ezeket, megjelent neki álomban Jehova angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert a szent szellem által lett terhes+. 21  Fiút szül, akit nevezz Jézusnak,+ mert ő fogja megmenteni a népét a bűneitől+.” 22  Mindez valójában azért történt, hogy beteljesedjen az, amit Jehova mondott a prófétája által, aki így szólt: 23  „És akkor a szűz teherbe esik, fiút szül, és a fiúnak az Immánuel nevet adják”,+ ami lefordítva azt jelenti, hogy ’velünk az Isten’.+ 24  Ezután József felébredt az álmából, és azt tette, amire Jehova angyala utasította őt: feleségül vette Máriát*. 25  De nem volt vele nemi kapcsolata addig, amíg az meg nem szülte a fiút.+ József a Jézus nevet adta a fiúnak.+

Lábjegyzetek

Vagy: „családfája”.
Vagy: „Uriásé”.
Vagy: „nyilvánosan megszégyeníteni”.
Vagy: „elküldeni”; „elengedni”.
Szó szerint: „otthonába vitte a feleségét”.

Jegyzetek

Máté: A „Máté”-nak fordított görög név valószínűleg a héber „Mattitja” név rövidített alakja (1Kr 15:18), melynek jelentése ’Jehova ajándéka’.

Máté evangéliuma: Egyik evangéliumíró sem azonosítja magát az evangéliuma írójaként, a címek pedig minden bizonnyal nem voltak részei az eredeti szövegnek. Máté evangéliumának néhány kéziratában például ezt a címet találhatjuk meg: Eu·an·geʹli·on ka·taʹ Math·thaiʹon („Jó hír [vagy „evangélium”] Máté szerint”), további kéziratokban pedig egy rövidebb cím szerepel: Ka·taʹ Math·thaiʹon („Máté szerint”). Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerültek bele a szövegekbe az ehhez hasonló címek, illetve hogy mikor kezdték el használni őket. Egyesek szerint az i. sz. II. században, mivel az evangéliumoknak olyan II. század végére vagy III. század elejére datálható kéziratait találták meg, melyek tartalmazzák a hosszú címet. Néhány tudós szerint talán Márk könyvének nyitó szavai („Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír”) adnak magyarázatot arra, hogy miért az „evangélium” (szó szerint: „jó hír”) szóval kezdtek el utalni ezekre a beszámolókra. A címeknek és az író megnevezésének feltehetőleg gyakorlatias oka volt, hiszen egyértelműen azonosították a könyveket.

Jézus Krisztus történetének: Máté Dávid fián, Salamonon keresztül vezeti le Jézus származását. Lukács viszont Dávid egy másik fián, Nátánon keresztül (Mt 1:6, 7; Lk 3:31). Máté Salamontól Józsefig, vagyis Jézus törvényes apjáig azt vezeti le, hogy Jézusnak joga van Dávid trónjához. Lukács nyilvánvalóan Mária felmenőit követi nyomon, Jézus vér szerinti őseit Dávidig.

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

történetének a könyve: Máté kezdő szavait, görögül Biʹblosz ge·neʹsze·ósz (a geʹne·szisz egyik alakja), így is vissza lehet adni: „történelmi feljegyzés”, „feljegyzés a családfáról” vagy „nemzetségtáblázat”. A görög geʹne·szisz szó szó szerinti jelentése: ’származás’, ’eredet’, ’születés’. A Septuaginta ezt a szót használja a héber tó·lé·dhóthʹ fordításaként, amely alapvetően ugyanezt jelenti, és Mózes első könyvében sokszor „történet”-nek van fordítva (1Mó 2:4; 5:1; 6:9; 10:1; 11:10, 27; 25:12, 19; 36:1, 9; 37:2).

Dávid fia: Azt emeli ki, hogy Jézus az örököse annak a szövetségnek, melyet Isten Dáviddal kötött egy királyságra. Az örökösnek Dávid családjából kellett származnia (2Sá 7:11–16; Zs 89:3, 4).

fia: Ebben a nemzetségtáblázatban a „fia” szó utalhat egy fiúra, unokára vagy egy leszármazottra is.

Ábrahám fia: A zsidó hallgatóságot szem előtt tartva, Máté úgy kezdi el részletezni Jézus törvényes leszármazását, hogy kiemeli, hogy Jézus az a törvényes utód, vagyis Isten Ábrahámnak tett ígéretének az örököse, aki által a föld összes nemzete áldásban részesülhet.

fia: Ebben a nemzetségtáblázatban a „fia” szó utalhat egy fiúra, unokára vagy egy leszármazottra is.

Támár: Az első a közül az öt nő közül, akik a Messiás családfájában szerepelnek Máté evangéliumában. A másik négy a következő: Ráháb és Ruth, akik nem voltak izraeliták (5. vers); Betsabé, „Uriás felesége” (6. vers); és Mária (16. vers). Valószínűleg azért kerültek bele ebbe az egyébként férfiakból álló listába, mert különleges módon váltak Jézus felmenőivé.

Dávid király: Noha számos király meg van említve ebben a családfában, Dávid az egyetlen, akire „király”-ként utalnak. Izrael királyi dinasztiájára úgy történik hivatkozás, hogy „Dávid háza” (1Ki 12:19, 20). Azzal, hogy Máté Dávid fiának hívja Jézust az 1. versben, a királyságot emeli ki, és úgy azonosítja Jézust, mint aki annak a királyságnak az örököse, melyre Isten ígéretet tett a Dáviddal kötött szövetségben (2Sá 7:11–16).

Uriás felesége: Vagyis Betsabé, a hettita Uriásnak, Dávid egyik idegen földről származó harcosának a felesége (2Sá 11:3; 23:8, 39).

Jórám fia volt Uzziás: A „fia” itt „leszármazottja” értelemben szerepel, ahogy az a nemzetségtáblázatokban gyakran előfordul. Az 1Kr 3:11, 12-vel összevetve látszik, hogy Dávid vonalán három gonosz király (Aházia, Joás és Amácija) ki van hagyva Jórám és Uzziás (Azáriának is nevezik) között.

Jósiás fia volt Jekóniás: A „fia” itt „unokája” értelemben szerepel, mivel Jósiás igazából Joákim apja volt, és Joákim volt Jekóniás apja. Jekóniást Joákinnak és Kóniásnak is nevezik (2Ki 24:6; 1Kr 3:15–17; Esz 2:6; Jr 22:24).

Sealtiel fia volt Zorobábel: Bár a Biblia többször is úgy utal Sealtielre, mint Zorobábel apjára (Ezs 3:2, 8; 5:2; Ne 12:1; Ag 1:1, 12, 14; 2:2, 23; Lk 3:27), egy alkalommal Pedájára, Sealtiel testvérére is így történik utalás (1Kr 3:19). Zorobábel vér szerinti apja valószínűleg Pedája volt, de jogilag nyilvánvalóan Sealtiel fiának tekintették. (Lásd a Lk 3:27-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

József: Máté beszámolója nem használja a „fia” kifejezést a József és Jézus közötti kapcsolatra. Egyszerűen csak azt írja, hogy József Mária férje volt, és Mária szülte Jézust. Vagyis a Máté beszámolójában szereplő családfából kiderül, hogy noha Jézus nem a vér szerinti gyermeke Józsefnek, de a fogadott fia, és ezért Dávid törvényes örököse. A Lukács beszámolójában szereplő családfa pedig azt mutatja, hogy Jézus az anyján, Márián keresztül Dávid vér szerinti örököse.

Krisztus: Lásd a Mt 1:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.

eljegyezte: A hébereknél az eljegyzéssel már elkötelezte magát a pár. Úgy tekintették őket, mintha már házasok lennének, noha nem éltek együtt, míg az esküvői szertartások be nem fejeződtek.

szellem: A görög pneuʹma szó itt fordul elő először a Keresztény görög iratokban. Ezen a helyen Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

a leendő férje. . . felbontani az eljegyzést: Szó szerint: „a férje. . . elválni”. Mivel a jegyeseket úgy tekintették, mintha házasok lennének, joggal utalhattak Józsefre Mária férjeként és Máriára József feleségeként (Mt 1:20). A zsidó szokások szerint az eljegyzés felbontásához válásra volt szükség.

Dávid fia: Azt emeli ki, hogy Jézus az örököse annak a szövetségnek, melyet Isten Dáviddal kötött egy királyságra. Az örökösnek Dávid családjából kellett származnia (2Sá 7:11–16; Zs 89:3, 4).

Dávid király: Noha számos király meg van említve ebben a családfában, Dávid az egyetlen, akire „király”-ként utalnak. Izrael királyi dinasztiájára úgy történik hivatkozás, hogy „Dávid háza” (1Ki 12:19, 20). Azzal, hogy Máté Dávid fiának hívja Jézust az 1. versben, a királyságot emeli ki, és úgy azonosítja Jézust, mint aki annak a királyságnak az örököse, melyre Isten ígéretet tett a Dáviddal kötött szövetségben (2Sá 7:11–16).

eljegyezte: A hébereknél az eljegyzéssel már elkötelezte magát a pár. Úgy tekintették őket, mintha már házasok lennének, noha nem éltek együtt, míg az esküvői szertartások be nem fejeződtek.

a leendő férje. . . felbontani az eljegyzést: Szó szerint: „a férje. . . elválni”. Mivel a jegyeseket úgy tekintették, mintha házasok lennének, joggal utalhattak Józsefre Mária férjeként és Máriára József feleségeként (Mt 1:20). A zsidó szokások szerint az eljegyzés felbontásához válásra volt szükség.

Jehova: A Keresztény görög iratokban ez az első a közül a 237 hely közül, ahol szerepel Isten neve, a Jehova név ennek a fordításnak a főszövegében. (Lásd a C függ.-et.)

Jehova angyala: Ez a kifejezés nagyon sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mó 16:7-től kezdődően. A Septuaginta korai másolataiban a görög anʹge·losz szó (angyal; követ) után Isten neve szerepel héber karakterekkel. Ez a helyzet a Za 3:5, 6-ban található kifejezéssel is a Septuaginta egyik másolatában, melyet az izraeli Nahal Heverben találtak meg, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálnak. (Lásd a C függ.-et.) Számos bibliafordítás megtartja Isten nevét ebben a versben a „Jehova angyala” kifejezésben. (Lásd az A5-ös függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Mt 1:20-at.)

Dávid fia: Egy angyal úgy szólította Józsefet, hogy „Dávid fia”, felkészítve ezzel arra, amit hallani fog, illetve emlékeztette a Dáviddal kötött szövetségben megfogalmazott ígéretre. (Lásd a Mt 1:1, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

feleségül venni Máriát: Szó szerint: „otthonodba vinni a feleségedet, Máriát”. A zsidó szokások szerint a házasság kezdetét az jelezte, hogy a pár eljegyezte egymást. Az esküvői szertartás azzal ért véget, hogy a férj elvitte az otthonába a menyasszonyát, hogy vele éljen. Erre általában egy előre kitűzött napon került sor, és egy ünnepséggel volt egybekötve. A férfi így mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a nő a házastársa lett. Ezzel az emberek értesültek az esküvőről, elismerték, feljegyezték, és kötelező érvényűnek tartották (1Mó 24:67; lásd a Mt 1:18, 19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.

terhes: Vagy: „ami benne fogant”. Szó szerint: „kialakult”; „létrejött”. Ugyanez a görög szó a 16. versben úgy lett fordítva, hogy „szülte”.

Jézus: A héber Jésua, azaz Józsué név megfelelője, melynek a jelentése: ’Jehova megmentés’.

hogy beteljesedjen az, amit Jehova mondott a prófétája által: Ez és ehhez hasonló kifejezések sokszor szerepelnek Máté evangéliumában. Nyilvánvalóan Jézusnak a megígért Messiásként betöltött szerepét hangsúlyozza a zsidó olvasóknak (Mt 2:15, 23; 4:14; 8:17; 12:17; 13:35; 21:4; 26:56; 27:9).

Jehova: A közvetlenül ezután szereplő idézet a 23. versben az Ézs 7:14-ből származik, ahol az olvasható, hogy maga Jehova ad jelt. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Mt 1:22-t.) Ez Máté első idézete a Héber iratokból.

szűz: Máté itt a Septuagintából idézi az Ézs 7:14-et, mely a par·theʹnosz szót használja, és a jelentése ’akinek senkivel sem volt szexuális kapcsolata’. Az Ézs 7:14-ben a tágabb jelentésű héber ʽal·máʹ szó szerepel, melyet úgy lehet visszaadni, hogy „szűz” vagy egyszerűen „fiatal nő”. Máté ihletés alatt a „szűz” jelentésű görög szót használja Jézus anyjára.

Immánuel: Az Ézs 7:14; 8:8, 10-ben szereplő héber név. Immánuel az egyike azoknak a Messiásra vonatkozó címeknek, melyek a próféciákban szerepelnek.

Jehova angyala: Ez a kifejezés nagyon sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mó 16:7-től kezdődően. A Septuaginta korai másolataiban a görög anʹge·losz szó (angyal; követ) után Isten neve szerepel héber karakterekkel. Ez a helyzet a Za 3:5, 6-ban található kifejezéssel is a Septuaginta egyik másolatában, melyet az izraeli Nahal Heverben találtak meg, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálnak. (Lásd a C függ.-et.) Számos bibliafordítás megtartja Isten nevét ebben a versben a „Jehova angyala” kifejezésben. (Lásd az A5-ös függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Mt 1:20-at.)

nem volt vele nemi kapcsolata: Szó szerint: „nem ismerte meg”. A bibliai görög nyelvben a „megismer” ige a szexuális kapcsolat egy szépítő megfogalmazása. Ugyanez mondható el a héber „megismer” igéről is, mely például az 1Mó 4:1-ben és az 1Sá 1:19-ben „együtt volt”-nak lett fordítva.

Multimédia

Áttekintő videó Máté evangéliumához
Áttekintő videó Máté evangéliumához
Máté evangéliuma – Főbb események
Máté evangéliuma – Főbb események

Amennyire lehetséges, az események időrendi sorrendben szerepelnek

Mindegyik evangélium térképén más események vannak feltüntetve

1. Jézus megszületik Betlehemben (Mt 2:1; Lk 2:4–6)

2. Sátán megkísérti Jézust Júdea pusztájában (Mt 4:1–3; Mr 1:12, 13; Lk 4:1–4)

3. Jézus első prédikáló körútja Galileában, ahova magával viszi az első négy tanítványát is; valószínűleg Kapernaum környékéről indul (Mt 4:23; Mr 1:38, 39; Lk 4:42, 43)

4. Jézus Kapernaum közelében elhívja Mátét (Mt 9:9; Mr 2:14; Lk 5:27, 28)

5. Jézus elmondja a hegyi beszédet a Kapernaumhoz közeli hegyvidékes területen (Mt 5:1, 2; Lk 6:17, 20)

6. Jézus a Galileai-tenger keleti oldalán démontól megszállt emberekkel találkozik; egy disznócsordába küldi a démonokat (Mt 8:28, 31, 32; Mr 5:1, 2, 11–13; Lk 8:26, 27, 32, 33)

7. Jézust nem fogadják el az otthonában, Názáretben (Mt 13:54–57; Mr 6:1–3)

8. Jézus harmadik prédikáló körútja Galileában; feltehetően Názáret közeléből indul (Mt 9:35, 37, 38; Mr 6:6, 7; Lk 9:1, 2)

9. Keresztelő Jánost kivégzik, minden bizonnyal Tibériásban (Mt 14:10; Mr 6:27)

10. Miután Jézus áthalad Tírusz és Szidón vidékén, jóllakat kb. 4000 férfit a Galileai-tenger keleti oldalán (Mt 15:29, 36–38; Mr 8:1, 2, 6, 9)

11. Jézus Magadán vidékére megy; a farizeusok és a szadduceusok égi jelet kérnek tőle (Mt 15:39; 16:1, 2, 4; Mr 8:10–12)

12. Cezárea Filippi vidékén Péter kijelenti, hogy Jézus a Krisztus; Jézus Péternek ígéri a királyság kulcsait (Mt 16:13–16, 19)

13. Jézus elváltozása, valószínűleg a Hermon-hegy egyik nyúlványán (Mt 17:1, 2; Mr 9:2, 3; Lk 9:28, 29)

14. Jézus ismét a haláláról és a feltámadásáról jövendöl, valószínűleg Pereában (Mt 20:17–19; Mr 10:32–34; Lk 18:31–33)

15. Jézus megérkezik Betániába; Mária olajat önt Jézus lábára (Mt 26:6, 7, 12, 13; Mr 14:3, 8, 9; Jn 12:1, 3, 7, 8)

16. Az Olajfák hegyén a tanítványok a jelenléte jeléről kérdezik Jézust (Mt 24:3; Mr 13:3, 4; Lk 21:7)

17. Jézus bevezeti az Úr vacsoráját Jeruzsálemben (Mt 26:26–28; Mr 14:22–24; Lk 22:19, 20)

18. Júdás lelkiismeret-furdalást érez, és felakasztja magát; a papok egy földterületet vesznek, mely később Vérmezőként (Akeldamaként) válik ismertté (Mt 27:3–8)

19. Jézus Pilátus előtt áll a kormányzói palotában (Mt 27:11–14; Mr 15:1, 2; Lk 23:1–3; Jn 18:33, 36, 37)

20. Eltemetik Jézust (Mt 27:57–60; Mr 15:43–46; Lk 23:50, 52, 53; Jn 19:38, 40–42)

21. Jézus Galileában megbízza a követőit a tanítványképzéssel (Mt 28:16–20)

Egy első századi ház
Egy első századi ház

Az első századi Izraelben az építkezés módszerei eltérőek voltak attól függően, hogy milyenek voltak az építkező anyagi lehetőségei, és hogy milyen építőanyagokhoz lehetett hozzájutni. Sok kis háznak a falait napon szárított vályogtéglából vagy durván megmunkált kövekből építették. A belső falakat gyakran bevakolták. Általában döngölt padlója volt a házaknak, de kövezett padló is előfordult. A földből készült tető ágakon, nádon és léceken nyugodott, amelyeket fagerendákra helyeztek, és az egészet oszlopok támasztották alá. A tömörített agyagot ezután bevakolták, ami viszonylag vízállóvá tette a födémet. A lakók lépcsőn tudtak felmenni a tetőre, vagy a szegényebb házakban kívülről, egy létrán jutottak fel oda. A szegényeknek nagyon kevés bútoruk volt.