Márk 2:1–28

2  Néhány nap múlva azonban visszatért Kapernaumba, és híre ment, hogy otthon van.+  Annyira sokan gyűltek össze, hogy már az ajtónál sem volt hely; ekkor hirdetni kezdte nekik Isten szavát+.  És négy ember odavitt hozzá egy bénát.+  De a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, ezért megbontották a tetőt Jézus felett, és a nyíláson át leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt.  Amikor Jézus látta a hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, a bűneid meg vannak bocsátva.”+  Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak magukban:+  „Miért beszél ez így? Káromlást szól. Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+  De Jézus azonnal tisztán látta*, hogy így okoskodnak magukban, ezért ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről magatokban?+  Melyik könnyebb, azt mondani a bénának, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«? 10  De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .+” Így szólt a bénához: 11  „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12  Erre az felkelt, azonnal fogta a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment. Ők pedig mind le voltak nyűgözve, és dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+ 13  Ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, ő pedig tanítani kezdte őket. 14  Ahogy ment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!” Erre az felkelt, és követte őt.+ 15  Később Jézus annak házában evett*, és sok adószedő meg bűnös evett* Jézussal és a tanítványaival, mert sokan voltak közülük, akik követték őt.+ 16  Amikor azonban a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és adószedőkkel eszik, kérdezgetni kezdték a tanítványait: „Adószedőkkel és bűnösökkel eszik?” 17  Ennek hallatán Jézus így felelt nekik: „Akik erősek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen. Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat hívjam el, hanem hogy a bűnösöket.”+ 18  János tanítványainak és a farizeusoknak pedig szokásuk volt böjtölni. Így hát eljöttek, és ezt mondták neki: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai szoktak böjtölni, de a te tanítványaid nem?”+ 19  Jézus erre ezt kérdezte tőlük: „Van okuk böjtölni a vőlegény+ barátainak, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20  De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt,+ és akkor majd, azon a napon böjtölni fognak. 21  Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára. Ha mégis így tesz, az új anyag összehúzza a régit, és még jobban kiszakítja a felsőruhát.+ 22  Ezenkívül újbort sem tesz senki régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszi, a bor szétrepeszti a tömlőket, és kárba vész a bor is, meg a tömlők is. Az újbort inkább új bortömlőkbe teszik.” 23  Amikor sabbaton átment a gabonaföldeken, a tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.+ 24  A farizeusok erre így szóltak hozzá: „Nézd már! Miért tesznek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?” 25  Ő azonban ezt mondta nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor elfogyott az élelme, és ő meg a vele levők megéheztek?+ 26  Hogy az Abjátárról+, a magas rangú papról szóló beszámoló szerint hogyan ment be Isten házába, és ette meg az Istennek bemutatott kenyereket* – amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak –,+ és adott a vele levőknek is?” 27  Majd ezt mondta nekik: „A sabbat lett az emberért,+ és nem az ember a sabbatért. 28  Így hát az Emberfia még a sabbatnak is ura.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „a szelleme által tisztán látta”.
Vagy: „az asztalnál feküdt”.
Vagy: „feküdt az asztalnál”.
Vagy: „a jelenlét kenyerét”.

Jegyzetek

Multimédia