Márk 14:1–72

14  Két nap múlva volt a pászka+ és a kovásztalan kenyerek ünnepe.+ A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul* elfogják*, és megöljék őt,+  mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”  Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett*, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.+  Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?  Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért*, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra*.  De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.+  Mert a szegények mindig veletek vannak,+ és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.+  Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.+  Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon,+ azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.+ 10  Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.+ 11  Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt. 12  A kovásztalan kenyerek első napján pedig,+ amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot,+ a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”+ 13  Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,+ 14  és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 15  És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.” 16  A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára. 17  Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.+ 18  Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”+ 19  Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?” 20  Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.+ 21  Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.+ 22  Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”+ 23  És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.+ 24  És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet+, »a szövetség+ vérét«, amely ki lesz ontva sokakért+. 25  Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.” 26  Végül, miután dicséreteket* énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+ 27  Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort,+ és szétszélednek a juhok+ 28  Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.+ 29  De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”+ 30  Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 31  De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.+ 32  Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”+ 33  Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost.+ Mély gyötrelem fogta el,* és nagyon nyugtalanná vált. 34  Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok*,+ igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”+ 35  És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát. 36  Azután ezt mondta: „Abba*, Atyám,+ minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”+ 37  Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?+ 38  Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.+ 39  És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.+ 40  Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41  Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra!+ Az Emberfiát bűnösöknek adják át! 42  Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.+ 43  És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.+ 44  Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel.” 45  És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta. 46  Erre elfogták, és őrizetbe vették. 47  Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 48  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?+ 49  Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.+ 50  És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+ 51  Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni, 52  de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül* elmenekült. 53  Akkor elvezették Jézust a főpaphoz+, és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.+ 54  Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.+ 55  A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.+ 56  Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene,+ de a tanúvallomásaik nem egyeztek. 57  Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva: 58  „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«+ 59  De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk. 60  Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 61  De ő hallgatott, és semmit nem felelt.+ A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?” 62  Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát+, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján*+, és eljön az ég felhőivel.+ 63  A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?+ 64  Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek*?” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.+ 65  És némelyek elkezdték őt köpdösni,+ letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.+ 66  Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.+ 67  Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.” 68  De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz*. 69  Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.” 70  Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.” 71  De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” 72  Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt,+ és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És összetört, és sírva fakadt.

Lábjegyzetek

Vagy: „agyafúrt cselvetéssel”.
Vagy: „letartóztassák”.
Vagy: „az asztalnál feküdt”.
Vagy: „mérgesen beszéltek az asszonyhoz”; „leszidták az asszonyt”.
Vagy: „hálaadó énekeket”; „zsoltárokat”.
Vagy: „megrendült”.
Vagy: „a lelkem”.
Héber vagy arámi szó, melynek jelentése: ’ó, Atya!’
Vagy: „készséges”.
Vagy: „lengén öltözve”; „csak egy alsóruhában”.
Szó szerint: „a hatalom jobbján”.
Vagy: „döntésetek”.
Vagy: „bejárati csarnokhoz”.

Jegyzetek

Multimédia

Alabástrompalack
Alabástrompalack

Ezt a kicsi, vázához hasonló edényt, melyet eredetileg az egyiptomi Alabastron város közelében található kőből készítettek, illatszer tárolására használták. Maga a kő is – a kalcium-karbonát egyik változata – a város neve után kapta a nevét. A képen látható palackot Egyiptomban találták meg, és valamikor az i. e. 150 és i. sz. 100 közötti időszakból származik. Hasonló palackokat készítettek kevésbé drága anyagokból is, például gipszből. Ezeket is alabástromnak nevezték, egyszerűen azért, mert ugyanarra a célra használták őket. Ám a valódi alabástromból készült edényekben drágább balzsamokat és illatszereket tároltak, olyasféléket, mint amilyennel Jézust kétszer is bekenték, egyszer egy farizeus házában, Galileában, máskor pedig a leprás Simon házában, Betániában.

A pászkavacsora
A pászkavacsora

A pászkavacsora nélkülözhetetlen kellékei a következők voltak: sült bárány (egyetlen csontját sem törhették meg) (1.), kovásztalan kenyér (2.) és keserű füvek (3.) (2Mó 12:5, 8; 4Mó 9:11). A Misna szerint a keserű füvek valószínűleg salátára, katángra, zsázsára, endíviára, illetve pitypangra utalnak. Alighanem arra emlékeztették az izraelitákat, hogy milyen keserű tapasztalatokat éltek át az egyiptomi rabszolgaságuk idején. A kovásztalan kenyeret Jézus az ő tökéletes emberi testének a jelképeként használta (Mt 26:26). Pál apostol pedig úgy utalt Jézusra, mint aki „a pászkabárányunk” (1Ko 5:7). Az I. században már a bor (4.) is hozzátartozott a pászkavacsorához. Jézus a bort is jelképként használta: a vérét jelentette, amelyet kiontanak áldozatként (Mt 26:27, 28).