Márk 1:1–45

1  Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír:  Mint ahogy meg van írva Ézsaiás prófétánál: „(Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.)+  Valaki ezt kiáltja a pusztában: »Készítsétek elő Jehova* útját! Tegyétek egyenessé az ösvényeit!«+  Keresztelő János a pusztában volt, és hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképeként.+  És kiment hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Nyíltan megvallották a bűneiket, és ő megkeresztelte* őket a Jordán folyóban.+  János teveszőr ruhát viselt, a derekán bőröv volt,+ és sáskát meg vadmézet evett.+  És ezt hirdette: „Olyasvalaki jön utánam, akinek nagyobb hatalma van, mint nekem, és nem vagyok méltó arra, hogy lehajoljak, és kioldjam a saruszíját.+  Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig majd szent szellemmel fog keresztelni titeket.+  Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban+. 10  És azonnal, ahogy feljött a vízből, látta, amint az ég megnyílik, és a szellem, mint egy galamb, leszáll rá.+ 11  És hang hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam; örömömet lelem benned.”+ 12  A szellem pedig azonnal arra késztette, hogy menjen a pusztába. 13  Így 40 napig a pusztában maradt, s eközben Sátán kísértette őt.+ Vadállatok között volt, de az angyalok szolgáltak neki+. 14  Miután Jánost letartóztatták, Jézus Galileába ment,+ hirdette Isten jó hírét,+ 15  és ezt mondta: „Elérkezett a meghatározott idő, és már közel van Isten királysága. Bánjátok meg a bűneiteket,+ és higgyetek a jó hírben!” 16  A Galileai-tenger partján járva meglátta Simont és annak testvérét, Andrást,+ amint kivetették hálóikat a tengerbe,+ ugyanis halászok voltak+. 17  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket.”+ 18  Azok pedig rögtön otthagyták a hálóikat, és követték őt.+ 19  Miután egy kissé továbbhaladt, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és annak testvérét, Jánost, amint épp a hálóikat javítgatták a csónakjukban,+ 20  és habozás nélkül elhívta őket. Erre ők otthagyták az apjukat, Zebedeust a napszámosokkal a csónakban, és követték Jézust. 21  És Kapernaumba mentek. Ahogy megkezdődött a sabbat, Jézus bement a zsinagógába, és tanítani kezdett.+ 22  És ámultak a tanítási módján, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.+ 23  Éppen akkor volt a zsinagógájukban egy ember, aki tisztátalan szellem befolyása alatt állt, és így kiabált: 24  „Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus?+ Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!+ 25  Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” 26  A tisztátalan szellem pedig, miután rángást hozott rá, és teljes erejéből üvöltött, kiment belőle. 27  Az emberek pedig mindnyájan annyira meg voltak döbbenve, hogy tanakodni kezdtek maguk között: „Mi ez? Új tanítás! Hatalommal parancsol még a tisztátalan szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki.” 28  Így a róla szóló hír gyorsan elterjedt mindenfelé Galilea egész környékén. 29  Ezután elhagyták a zsinagógát, s Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András otthonába mentek.+ 30  Simon anyósa+ pedig lázas betegen feküdt, és rögtön szóltak Jézusnak felőle. 31  Ő odament hozzá, megfogta a kezét, és felsegítette őt. Az asszonynak elmúlt a láza, és kiszolgálta őket. 32  Miután leszállt az este, és a nap már lenyugodott, kezdték odavinni hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és akiket megszálltak a démonok;+ 33  és az egész város összegyűlt közvetlenül az ajtónál. 34  Így sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek,+ és sok démont kiűzött, de nem engedte a démonokat beszélni, mert azok tudták, hogy ő a Krisztus*. 35  Kora reggel, amikor még sötét volt, felkelt, kiment, egy elhagyatott helyre távozott, és ott imádkozni kezdett.+ 36  Simon és a vele levők azonban utánasiettek, 37  megtalálták, és ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” 38  De ő így szólt hozzájuk: „Menjünk valahova máshova, a közeli kisvárosokba, hogy ott is prédikáljak, mert ezért jöttem.”+ 39  El is ment, és szerte egész Galileában prédikált a zsinagógákban, és kiűzte a démonokat.+ 40  Odament hozzá egy leprás is, és könyörgött, sőt térdre borult, úgy mondta neki: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 41  Erre megszánta, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: „Akarom! Tisztulj meg!”+ 42  A férfi pedig azonnal kigyógyult a leprából, és megtisztult. 43  Majd Jézus szigorúan ráparancsolt, és rögtön elküldte, 44  ezt mondva neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is! De menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a megtisztulásodért azt, amit Mózes előírt,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.+ 45  Ám az, miután elment, kezdte széles körben híresztelni a dolgot, és mindenfelé terjeszteni, úgyhogy Jézus nyilvánosan már nem mehetett be egy városba sem, ezért inkább kint maradt, elhagyatott helyeken. De azért továbbra is jöttek hozzá mindenfelől.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „színed előtt”.
Vagy: „bemerítette”; „alámerítette”.
Esetleg: „tudták, hogy ki ő”.

Jegyzetek

Multimédia

A puszta
A puszta

A Bibliában a „pusztá”-nak fordított szavak az eredeti nyelveken (héb.: midh·bárʹ; gör.: eʹré·mosz) általában gyéren lakott vidékre, meg nem művelt földre, gyakran pedig bozótos, füves sztyeppékre vagy akár legelőkre utalnak. Ezek a szavak víztelen vidékeket is jelenthetnek, amelyek igazából sivatagnak nevezhetőek. Az evangéliumokban a „puszta” szó alatt legtöbbször Júdea pusztáját kell érteni. Ebben a pusztában élt és prédikált János, és itt kísértette meg az Ördög Jézust (Mr 1:12).

Keresztelő János külseje
Keresztelő János külseje

János teveszőrből készült ruhát viselt, melyet a derekán bőrövvel kötött meg. Ebben vagy ezen kisebb tárgyakat lehetett vinni. Hasonló ruhája volt Illés prófétának is (2Ki 1:8). A teveszőrből szőtt durva anyagot általában a szegények használták ruhának. A gazdagok inkább finom selyem- vagy lenvászon ruhákban jártak (Mt 11:7–9). Mivel János a születésétől fogva nazireus volt, lehetséges, hogy soha nem vágták le a haját. Az egész megjelenéséből azonnal látszódhatott, hogy egyszerű életet él, és Isten akaratának a cselekvésére összpontosít.

Sáskák
Sáskák

A Bibliában a „sáska” szó többféle rovarra is utalhat, melyeknek rövid antennáik, vagyis csápjaik vannak, különösen azokra, amelyek nagy rajokban vonulnak. Egy jeruzsálemi elemzés szerint a pusztai vándorsáska 75 százalékban tartalmaz fehérjét. Ma úgy készítik el a sáskát, hogy előbb eltávolítják a fejét, a lábait, a szárnyait és a potrohát. A megmaradó részt, a tort nyersen vagy főzve fogyasztják. Állítólag olyasmi íze van, mint a garnélának vagy más rákoknak, és fehérjedús tápláléknak számít.

Vadméz
Vadméz

A képeken egy vadméhek által épített kaptár (1.) és egy mézes lép (2.) látható. János valószínűleg olyan mézet evett, amelyet az arrafelé honos Apis mellifera syriaca nevű, vadon élő méhfaj állított elő. Ez az agresszív faj alkalmazkodott Júda pusztájának forró, száraz éghajlatához, de nem alkalmas háziasításra. Ennek ellenére Izraelben már az i. e. IX. században tartottak méheket agyaghengerekben. Számos ilyen méhkasmaradványt találtak egy városi terület közepén (mely ma Tel Rehovként ismert), a Jordán völgyében. Úgy tűnik, hogy a mai Törökország területéről hozták be azt a méhfajt, amely a mézet termelte itt.

Saru
Saru

A bibliai időkben a saru egy bőrből, fából vagy más rostos anyagból készített, lapos talp volt, amelyet bőrszíjjal erősítettek a lábhoz. A sarut jelképként használták bizonyos üzleti ügyeknél, de szóképként is szerepel a Bibliában. Például a törvény előírása szerint egy özvegy lehúzta annak a férfinak a saruját, aki nem volt hajlandó sógorházasságot kötni vele, és az ilyen férfi családja azt a szégyenteljes nevet kapta, hogy „a lehúzott sarujú háznépe” (5Mó 25:9, 10). A tulajdonjog, illetve a kiváltási jog átruházását azzal jelezték, hogy egy személy odaadta a saruját egy másiknak (Ru 4:7). Alantas feladatnak számított, ha valaki egy másik ember saruját vitte, vagy kioldotta más sarujának a szíját; ezeket a feladatokat többnyire rabszolgák végezték. Keresztelő János ezzel a szokással utalt arra, hogy Krisztushoz képest alárendelt helyzetben van.

Jordán
Jordán

János a Jordánban keresztelte meg Jézust; a keresztelés pontos helye ismeretlen.

Júdea pusztája a Jordán nyugati oldalán
Júdea pusztája a Jordán nyugati oldalán

Ezen a kopár, kietlen területen kezdte el a szolgálatát Keresztelő János, és itt kísértette meg Jézust az Ördög.

A halászháló kivetése
A halászháló kivetése

A Galileai-tenger halászai kétféle vetőhálót használtak: az egyik egy sűrű szövésű háló volt, amellyel a kisebb halakat lehetett kifogni, a másik pedig egy ritkább szövésű, mellyel a nagyobb halakat. A vonóhálótól eltérően, melyhez általában szükség volt legalább egy csónakra, illetve több férfira, hogy kihúzzák a hálót, a vetőhálóhoz elegendő volt egyetlen halász, aki a csónakban, a part közelében vagy a parton állt. Egy vetőháló kb. 5 m vagy nagyobb átmérőjű lehetett, és kövek vagy ólomsúlyok voltak körben a szélére erősítve. Ha ügyesen vetették ki, akkor úgy esett a vízre, mint egy lapos korong. A súlyokkal terhelt széle süllyedt le először, és míg el nem érte a tengerfeneket, csapdába ejtette a halakat. Ezek után a halász talán alámerült, és kiszedte a halakat a lesüllyedt hálóból, vagy óvatosan kihúzta a hálót a partra. Nagyfokú hozzáértésre és kemény munkára volt szükség, hogy valaki ügyesen használjon egy ilyen hálót.

A Galileai-tengerben élő halak
A Galileai-tengerben élő halak

Amikor a Biblia a Galileai-tengert említi, sokszor beszél a halakról, a halászatról és a halászokról is. Ebben a tengerben kb. 18 halfaj él, de csak kb. 10-re szoktak halászni. Ezeket kereskedelmi szempontból 3 fontos csoportba sorolják. Az első csoport a márnák (Barbus longiceps) (1.). Három fajuknak bajusz van a szájuk sarkában, így a szemita nevük, a biní, annyit jelent: ’haj’. Kagylóval, csigával és apróbb halakkal táplálkoznak. A hosszú fejű márna akár 75 cm hosszú és több mint 7 kg súlyú is lehet. A második a mistek, vagyis a mangótilapiák csoportja (Tilapia galilea) (2.). A mist szó arabul annyit jelent: ’fésű’, és ezt a nevet azért kapták, mert öt fajukon fésűre emlékeztető hátuszony látható. A mistek egyik fajtája eléri a 45 cm-es hosszúságot és a mintegy 2 kg-os súlyt. A harmadik csoportba a Kinneret-szardíniák tartoznak (Acanthobrama terrae sanctae) (3.), amelyek kisebbfajta heringekre emlékeztetnek. Ezeket a halakat már ősidők óta pácolva tartósítják.