Lukács 1:1–80

1  Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,+  úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk+ és az üzenet szolgái voltak+.  Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben, igen nagyra becsült Teofilusz+,  hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked+.  Heródesnek*,+ Júdea királyának napjaiban volt egy Zakariás nevű pap Abija osztályából+. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták.  Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova* minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban.  Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.  Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának+ beosztása szerint Isten előtt,  a papi tisztség bevett gyakorlata* szerint rákerült a sor, hogy Jehova* szentélyébe lépve füstölőszert+ ajánljon fel+. 10  Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában. 11  Ekkor megjelent neki Jehova* angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva. 12  Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el. 13  Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak+. 14  Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,+ 15  mert nagy lesz ő Jehova* szemében+. Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia.+ Már a születése előtt* áthatja őt a szent szellem,+ 16  és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához*+. 17  Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével,+ hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez,+ és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova* elé+.” 18  Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.” 19  Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel+ vagyok, aki ott állok Isten előtt,+ és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt. 20  De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.” 21  A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben. 22  Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt. 23  Amikor aztán leteltek szent* szolgálatának napjai, hazament. 24  Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta: 25  „Ezt tette értem Jehova* ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”+ 26  Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel+ angyalt egy Názáret nevű galileai városba 27  egy szűzhöz+, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.+ 28  És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova* veled van.” 29  Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez. 30  Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt. 31  Teherbe esel,* és fiút szülsz,+ akit nevezz Jézusnak+. 32  Ő nagy lesz,+ és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni,+ és Jehova* Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,+ 33  és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége+.” 34  Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”+ 35  Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád,+ és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek hívni,+ Isten Fiának+. 36  Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes, 37  mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül+.” 38  Mária erre ezt mondta: „Jehova* rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal. 39  Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40  Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet. 41  Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem, 42  és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43  Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám? 44  Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben. 45  Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova* mondott neki.” 46  Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem* Jehovát*,+ 47  és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,+ 48  mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára+. Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,+ 49  mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,+ 50  és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik* őt+. 51  Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával, szétszórta azokat, akik gőgösek*+. 52  Hatalmasokat taszított le trónjukról,+ és alacsony sorúakat magasztalt fel+. 53  Éhezőket elégített meg jó dolgokkal,+ és vagyonosokat küldött el üres kézzel. 54  Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,+ 55  ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának*+.” 56  Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába. 57  Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült. 58  A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova* nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.+ 59  A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket,+ és az apja után Zakariásnak akarták nevezni. 60  De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.” 61  Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.” 62  Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék. 63  Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.”+ Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. 64  Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett,+ és dicsőítette Istent. 65  Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről. 66  És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova* vele volt. 67  Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált: 68  „Dicsőség Jehovának*, Izrael Istenének,+ mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki+. 69  És hatalmas megmentőt*+ adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán*,+ 70  mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt+ 71  arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből+. 72  Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,+ 73  az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,+ 74  hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki 75  hűséggel* és igazságossággal őelőtte minden napunkon. 76  Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova* előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,+ 77  hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,+ 78  Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból, 79  hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában+ ülnek, és hogy lábunkat a béke útján vezesse.” 80  A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben*, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.

Lábjegyzetek

Vagy: „szokása”.
Vagy: „az anyja méhétől fogva”.
Vagy: „nyilvános”.
Vagy: „fogansz méhedben”.
Vagy: „egész lényem”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „gőgösek szívük szándékában”.
Szó szerint: „magvának”.
Szó szerint: „megmentés szarvát”. Lásd a Szójegyzékben a „Szaru, szarv” címszót.
Szó szerint: „a házából”.
Vagy: „lojalitással”.
Vagyis gondolkodásában és jellemében.

Jegyzetek

Multimédia