Józsué 14:1–15

14  Ez lett az izraeliták öröksége Kánaán földjén, melyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint Izrael törzseinek a nemzetségfői adtak nekik örökségül.+  Az örökséget sorsvetés által kapták meg,+ ahogyan Jehova parancsolta Mózes által a kilenc és fél törzsnek+.  A másik két és fél törzsnek Mózes már odaadta az örökséget a Jordán túloldalán*.+ A lévitáknak viszont nem adott örökséget közöttük.+  József leszármazottait két törzsbe sorolták,+ Manassé és Efraim törzsébe+. A lévitáknak nem adtak részt a földből, csak városokat+ lakóhelyül és a városokhoz tartozó legelőket az állataik és a javaik számára.+  Az izraeliták tehát úgy osztották fel a földet, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.  Azután Júda férfiai odamentek Józsuéhoz Gilgálban+, és Káleb+, a kenizita Jefunné fia ezt mondta neki: „Jól tudod, mit mondott Jehova+ Mózesnek, az igaz Isten emberének+ rólad és rólam Kádes-Barneánál+.  40 éves voltam, amikor Mózes, Jehova szolgája elküldött Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet,+ és amikor visszatértem, őszintén elmondtam mindent, amit láttam*.+  Bár a testvéreim, akik velem együtt mentek fel, elbátortalanították a népet,* én teljes szívből* követtem+ Jehovát, az én Istenemet.  Ezért Mózes megesküdött azon a napon: »A föld, amelyen jártál, végérvényesen a te és a fiaid öröksége lesz, mivel teljes szívből követted Jehovát,+ az én Istenemet.« 10  Jehova az ígéretéhez hűen+ életben tartott+ engem az alatt a 45 év alatt, mely azóta telt el, hogy Jehova ezt megígérte Mózesnek, amikor Izrael a pusztában vándorolt+. És még mindig élek, 85 éves vagyok. 11  Még ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött. Ugyanannyi erőm van, mint akkor, tudok harcolni vagy bármi mást tenni. 12  Add hát nekem ezt a hegyvidéket, melyet Jehova ígért nekem azon a napon. Bár te is hallottad azon a napon, hogy anákok+ és nagy, megerősített városok vannak ott,+ de Jehova biztosan* velem lesz,+ és ki fogom űzni őket,+ ahogy Jehova megígérte.” 13  Ekkor Józsué megáldotta Kálebet, Jefunné fiát, és neki adta Hebront örökségül.+ 14  Ezért Hebron Kálebnek, a kenizita Jefunné fiának az öröksége a mai napig, mivel teljes szívből követte Jehovát, Izrael Istenét.+ 15  Hebront korábban Kirját-Arbának+ hívták. (Arba befolyásos ember volt az anákok között.) Ekkor véget értek a harcok ezen a földön.+

Lábjegyzetek

Vagyis a keleti oldalán.
Szó szerint: „és visszatértem szóval, mint ahogy a szívemmel”.
Szó szerint: „megolvasztották a nép szívét”.
Szó szerint: „teljesen”.
Vagy: „valószínűleg”.

Jegyzetek

Multimédia