János 4:1–54

4  Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő* több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg+, mint János  – jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –,  elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.  Szamárián kellett átmennie.  Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.+  Ott volt Jákob kútja is.+ Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz*. A hatodik óra* körül járt az idő.  Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”  (A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.)  A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)+ 10  Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka,+ és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.+ 11  Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized? 12  Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?” 13  Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. 14  Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik,+ hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.+ 15  Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!” 16  Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.” 17  Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed. 18  Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.” 19  Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.+ 20  Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.+ 21  Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22  Ti azt imádjátok, akit nem ismertek,+ mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.+ 23  Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.+ 24  Isten szellem,+ és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.+ 25  Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.” 26  Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”+ 27  Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?” 28  Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek: 29  „Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?” 30  Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz. 31  Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi+, egyél!” 32  Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” 33  A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?” 34  Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem,+ és hogy elvégezzem a munkáját.+ 35  Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.+ 36  Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.+ 37  Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató. 38  Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.” 39  Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”+ 40  Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig. 41  Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek, 42  és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”+ 43  A két nap elteltével elment onnan Galileába. 44  (Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)+ 45  Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen,+ ugyanis ők is elmentek az ünnepre.+ 46  Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.+ Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban. 47  Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. 48  Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”+ 49  A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!” 50  Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.”+ Az ember hitt Jézus szavainak, és elment. 51  Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él* a fia. 52  Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában* ment le a láza.” 53  Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.”+ Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett. 54  Ez volt a második jel,+ amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „Jézus”.
Vagy: „forráshoz”.
Vagyis déli 12 óra körül.
Vagy: „jobban van”.
Vagyis du. 1 óra körül.

Jegyzetek

Multimédia

Aratók
Aratók

A bibliai időkben előfordult, hogy az aratók egyszerűen csak kihúzták a gabonaszárakat a földből. De gyakoribb volt, hogy sarlóval vágták le a gabonaszárakat (5Mó 16:9; Mr 4:29). Az aratás általában közösségi munka volt, az aratók csoportosan gyűjtötték be az érett gabonát a szántóföldről (Ru 2:3; 2Ki 4:18). Több bibliaíró, például Salamon király, Hóseás próféta és Pál apostol is az aratással szemléltetett fontos igazságokat (Pl 22:8; Hó 8:7; Ga 6:7–9). Jézus is ezzel a jól ismert munkával írta le, hogy milyen szerepük van az angyaloknak és a követőinek a tanítványképző munkában (Mt 13:24–30, 39; Jn 4:35–38).