Ezékiel 11:1–25

11  Aztán egy szellem fölemelt engem, és elvitt Jehova házának keleti kapujához, amely keletre néz.+ A kapubejáróban 25 férfit láttam. Közöttük volt Jaazánja, Azzur fia, és Pelátia, Benája fia, a nép fejedelmei.+  Akkor Isten így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezek azok az emberek, akik gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban*.  Ezt mondják: »Hát nem annak van itt az ideje, hogy házakat építsünk?+ A város* az üst*+, mi pedig a hús.«  Ezért prófétálj ellenük! Prófétálj, embernek fia!”+  Jehova szelleme akkor leszállt rám,+ és Isten ezt mondta nekem: „Így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Helyesen beszéltetek, ó, Izrael népe, és tudom, min gondolkodtok*.  Sokak halálát okoztátok ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a halottakkal.+’«”  „Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A holttestek, melyeket a városban szerteszét hagytatok, azok a hús, a város pedig az üst.+ Ám titeket elvisznek majd onnan.«”  „»A kardtól féltetek,+ hát kardot hozok rátok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –  Kiviszlek titeket onnan, idegenek kezébe adlak benneteket, és ítéletet hajtok végre rajtatok.+ 10  Kard által estek el.+ Megítéllek benneteket Izrael határán,+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+ 11  Számotokra nem lesz üst a város, ti pedig nem lesztek benne hús. Megítéllek benneteket Izrael határán, 12  és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova. Mert nem követtétek rendelkezéseimet, és nem hajtottátok végre ítéleteimet,+ hanem a körülöttetek levő nemzetek bírói döntései szerint cselekedtetek.+«” 13  Mihelyt prófétáltam, meghalt Pelátia, Benája fia. Akkor arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Hát kiirtod Izrael maradékát?”+ 14  Jehova ismét szólt hozzám: 15  „Embernek fia! Testvéreidnek, azoknak a testvéreidnek, akiknek kiváltási joguk van, és Izrael egész népének ezt mondták Jeruzsálem lakosai: »Maradjatok távol Jehovától. Az ország a miénk; mi kaptuk, hogy birtokoljuk.« 16  Ezért így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Bár messzire vetettem őket a nemzetek közé, és szétszórtam őket az országokba,+ egy kis ideig mégis szentély leszek nekik azokban az országokban, ahová kerültek.’«+ 17  Mondd el tehát: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Össze foglak gyűjteni titeket a népek közül, és egybegyűjtelek az országokból, ahová szét lettetek szórva, és nektek adom Izrael földjét.+ 18  Visszatérnek majd oda, eltávolítják belőle minden undokságát, és megszüntetik minden utálatos szokását.+ 19  Egységes szívet* adok nekik,+ és új szellemet helyezek beléjük.+ Eltávolítom a kőszívet testükből,+ és hússzívet* adok nekik,+ 20  hogy rendeleteim szerint járjanak, megtartsák bírói döntéseimet, és engedelmeskedjenek azoknak. Akkor a népem lesznek, én pedig Istenük leszek.’« 21  »’De akiknek a szívük eltökélt abban, hogy undokságaikat kövessék, és utálatos szokásaikat gyakorolják, azoknak megfizetek a tetteik szerint’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«” 22  Akkor a kerubok fölemelték szárnyaikat, a kerekek pedig szorosan mellettük voltak,+ és Izrael Istenének a dicsősége fölöttük volt.+ 23  Jehova dicsősége+ aztán fölemelkedett a városról, majd megállt a várostól keletre fekvő hegy fölött.+ 24  Akkor egy szellem – egy Isten szelleme általi látomásban – fölemelt engem, és elvitt a száműzöttekhez, Káldeába. A látomás pedig, amelyet láttam, elhagyott engem. 25  És beszélni kezdtem a száműzötteknek mindarról, amit Jehova mutatott nekem.

Lábjegyzetek

Vagy: „ez ellen a város ellen”.
Jeruzsálem városa, ahol a zsidók úgy gondolták, hogy biztonságban vannak.
Vagy: „a széles szájú fazék”.
Vagy: „mi ötlik fel szellemetekben”.
Szó szerint: „egy szívet”.
Vagyis olyan szívet, amely fogékony az Istentől jövő irányításra.

Jegyzetek

Multimédia