4Mózes 17:1–13

17  Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek:  „Beszélj az izraelitákkal, és vegyél egy vesszőt minden nemzetségtől, minden nemzetségfőtől+, összesen 12-t, és írd fel mindegyikük nevét a saját vesszejére.  Áron nevét Lévi vesszejére írd fel, mert nemzetségfőnként egy vessző van.  Tedd azokat a találkozás sátrában a szövetségláda*+ elé, ahol meg szoktam jelenni nektek.+  Amelyik férfit kiválasztom,+ annak a vesszeje kirügyezik, és véget vetek annak, hogy az izraeliták ellenem+ és ellenetek+ is zúgolódjanak.”  Mózes tehát beszélt az izraelitákkal, és minden nemzetségfő adott neki egy vesszőt, összesen 12-t adtak. Áron vesszeje is köztük volt.  Mózes ekkor letette a vesszőket Jehova elé a sátorban, ahol a szövetségláda volt*.  Másnap, amikor Mózes bement a sátorba, ahol a szövetségláda volt,* látta, hogy Áronnak, vagyis Lévi háznépének a vesszeje kirügyezett, virágba borult, és érett mandula volt rajta.  Mózes ekkor kivitte az összes vesszőt Jehova elől az izraelitákhoz. Ők megnézték, és mindenki elvette a saját vesszejét. 10  Jehova azután ezt mondta Mózesnek: „Tedd vissza Áron vesszejét+ a szövetségláda* elé. A vesszőt meg kell őrizni, hogy arra emlékeztesse+ a lázadókat+, hogy ne zúgolódjanak tovább ellenem, és meg ne haljanak.” 11  Mózes rögtön úgy tett, ahogy Jehova parancsolta neki. Pontosan úgy tett. 12  Az izraeliták ekkor ezt mondták Mózesnek: „Meg fogunk halni! Most biztos meghalunk! Mindannyian meghalunk! 13  Aki Jehova hajlékának a közelébe megy, meg fog halni!+ Hát így kell hogy véget érjen az életünk?!”+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „a bizonyság”.
Szó szerint: „a bizonyság sátrában”.
Szó szerint: „a bizonyság sátrába”.
Szó szerint: „a bizonyság”.

Jegyzetek

Multimédia