1Mózes 47:1–31

47  József tehát elment, és elmondta a hírt a fáraónak:+ „Az apám és a testvéreim megjöttek Kánaán földjéről a nyájaikkal, a csordáikkal és mindenükkel, amijük van, és Gósen földjén+ vannak.”  József magával vitt a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak.+  A fáraó pedig megkérdezte József testvéreitől: „Mi a foglalkozásotok?” Erre ők így feleltek a fáraónak: „Szolgáid juhpásztorok, mi is, és az ősapáink is.”+  Utána ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk erre a földre, hogy letelepedjünk*,+ mert nincs legelő szolgáid nyájának, ugyanis súlyos az éhínség Kánaán földjén.+ Kérünk hát téged, hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén!+  A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Az apád és a testvéreid eljöttek hozzád.  Egyiptom földje a rendelkezésedre áll. Az ország legjobb részében telepítsd le az apádat és a testvéreidet.+ Lakjanak Gósen földjén, és ha ismersz olyan férfiakat közöttük, akik rátermettek, bízd meg őket az állataim felügyeletével.”  József ezután bevitte az apját, Jákobot a fáraóhoz, bemutatta neki, és Jákob megáldotta a fáraót.  A fáraó ekkor megkérdezte Jákobot: „Hány éves vagy?”  Jákob erre így felelt a fáraónak: „130 éves vagyok, és egész életemben vándoroltam*. Rövid életem tele volt nyomorúsággal.+ Még nem éltem annyi ideig, mint az ősapáim,+ akik szintén egész életükben vándoroltak*.” 10  Jákob ezután megáldotta a fáraót, és kiment a fáraó elől. 11  József tehát letelepítette az apját és a testvéreit, és földet adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Rameszesz földjén,+ ahogy a fáraó parancsolta. 12  És József ellátta élelemmel* az apját, a testvéreit és apjának az egész háznépét, annak megfelelően, ahány gyermekük volt. 13  És nem volt már ennivaló* az egész országban, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Egyiptomban meg Kánaánban mindenki elgyengült az éhezés miatt.+ 14  Józsefhez folyt be Egyiptom és Kánaán földjének minden pénze, mert az emberek tőle vásároltak gabonát.+ És József a pénzt a fáraó kincstárába juttatta. 15  Idővel Egyiptom földjének és Kánaán földjének a pénze elfogyott, és minden egyiptomi Józsefhez ment, ezt mondva: „Adj nekünk ennivalót! Hagynál minket meghalni, csak azért, mert elfogyott a pénzünk?” 16  József pedig ezt mondta: „Ha már nincs pénzetek, adjátok ide az állataitokat, és adok nektek élelmet cserébe.” 17  Ők pedig elvitték Józsefnek az állataikat, és József adott nekik élelmet a lovaikért, a juhaikért, a marháikért, valamint a szamaraikért. És abban az évben ellátta őket élelemmel cserébe minden állatukért. 18  Amikor véget ért az az év, jönni kezdtek hozzá a következő évben is, ezt mondva: „Szeretnénk, ha tudná az urunk, hogy a pénzünket és a háziállatainkat már az urunknak adtuk. Nem tudunk már mást adni az urunknak, csak magunkat és a földünket. 19  Hagynál minket meghalni, és hagynád, hogy a földünk elhagyatottá váljon? Vegyél meg minket és a földünket, és adj nekünk cserébe ennivalót. Mi pedig a fáraó rabszolgái leszünk, a földünk meg az övé lesz. Adj nekünk magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, a földünk pedig ne váljon pusztává.” 20  József ezután megvette a fáraónak az egyiptomiak összes földjét. Minden egyiptomi eladta a szántóföldjét, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Így minden föld a fáraóé lett. 21  A népet pedig városokba telepítette Egyiptom területének egyik végétől a másik végéig.+ 22  Csak a papok földjét nem vette meg.+ A papok a fáraó házából kaptak ennivalót, és ezért nem adták el a földjüket. 23  József ekkor ezt mondta a népnek: „Ma megvettelek titeket és a földeteket a fáraónak. Adok nektek magot, vessétek be vele a földet. 24  Amikor termést hoz, egyötöd részt adjatok a fáraónak,+ négy rész pedig a tiétek lesz, hogy magot vessetek a földbe, és legyen ennivalótok nektek, a háznépeteknek és a gyermekeiteknek.” 25  Ők pedig ezt mondták: „Uram, megmentetted az életünket!+ Bánj velünk most jóindulattal, és mi a fáraó rabszolgái leszünk!+ 26  Ezután József rendeletbe is foglalta, hogy egyötöd rész a fáraóé, és ez a rendelet mind a mai napig érvényes Egyiptomban. Csak a papok földje nem lett a fáraóé.+ 27  És Izrael családja Egyiptom földjén lakott, Gósen földjén+. Letelepedtek azon a földön, termékenyek voltak, és nagyon megsokasodtak.+ 28  Jákob 17 évet élt Egyiptom földjén. Jákob tehát összesen 147 évet élt.+ 29  Közeledett Izrael halálának a napja,+ hívatta hát a fiát, Józsefet, és ezt mondta: „Kérlek, tedd meg értem ezt a szívességet. Tedd a kezedet a combom alá, bánj velem szeretettel*, és álld a szavad. Kérlek, ne Egyiptomban temess el!+ 30  Amikor meghalok*, vigyél el engem Egyiptomból, és az ősapáim sírjába temess el.+” Ő erre így felelt: „Megteszem, amire kérsz.” 31  Ekkor Jákob ezt mondta: „Esküdj meg nekem!” Ő pedig megesküdött neki.+ Izrael ekkor az ágy fejénél leborult Isten előtt.+

Lábjegyzetek

Vagy: „itt lakjunk bevándorlóként”.
Vagy: „minden lakhelyem ideiglenes volt”; „bevándorlóként éltem”.
Vagy: „minden lakhelyük ideiglenes volt”; „bevándorlóként éltek”.
Szó szerint: „kenyérrel”.
Szó szerint: „kenyér”.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „ősapáim mellé fekszem”.

Jegyzetek

Multimédia