1Mózes 42:1–38

42  Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona,+ ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?”  Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”+  Lement tehát József tíz testvére+, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban.  De Jákob nem küldte el Benjámint+, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”+  Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.+  Józsefnek hatalma volt az egész ország felett,+ és ő adott el gabonát a föld minden népének.+ Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.+  Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő,+ keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”+  József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt.  Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott,+ és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!” 10  Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid. 11  Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.” 12  De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!” 13  Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek.+ Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén.+ A legkisebb testvérünk most apánkkal van,+ egy pedig már nincs többé.+ 14  József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok! 15  De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.+ 16  Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.” 17  Utána három napig őrizetben tartotta őket. 18  Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok: 19  Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.+ 20  Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek. 21  Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk,+ mert láttuk a szenvedését*, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.” 22  Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám.+ Most az ő vérét kérik rajtunk számon.+ 23  József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük. 24  József ekkor odébb ment, és sírva fakadt.+ Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont,+ és a szemük láttára megkötöztette.+ 25  József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük. 26  Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak. 27  Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában. 28  Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?” 29  Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva: 30  „A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk,+ és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük. 31  De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.+ 32  Tizenketten vagyunk testvérek,+ és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé,+ a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.+« 33  De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam.+ Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.+ 34  Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«” 35  És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek. 36  Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet!+ József nincs többé,+ Simeon sincs többé,+ és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!” 37  De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint!+ Bízd őt rám, és én visszahozom neked.+ 38  De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem.+ Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba*+ juttatjátok, belehalok a bánatba.+

Lábjegyzetek

Vagy: „lelkének nyomorúságát”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.

Jegyzetek

Multimédia