1Mózes 19:1–38

19  A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arcra borult.+  Ezt mondta: „Kérlek titeket, uraim, térjetek be a szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat.” Erre ők így feleltek: „Nem, inkább a köztéren éjszakázunk.”  De ő annyira unszolta őket, hogy bementek a házába. Akkor Lót megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret sütött, és nekiláttak az evésnek.  Mielőtt lefeküdtek volna, a városban a férfiak – a szodomai férfiak, az ifjútól az öregemberig mind – csoportba verődve körbevették a házat.  Ezt kiabálták Lótnak: „Hol vannak a férfiak, akik ma éjjel jöttek hozzád? Hozd ki őket, hadd feküdjünk le velük!”+  Lót ekkor kiment hozzájuk a bejárathoz, és becsukta maga mögött az ajtót.  Ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot!  Van két lányom, akik még szüzek. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket, és aztán azt tehettek velük, amit csak akartok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel ők az én fedelem alatt* kerestek menedéket.”+  Erre ők így feleltek: „Félre az útból!” Még ezt is mondták: „Ez az egyetlen idegen, aki idejött közénk lakni, és most veszi a bátorságot, hogy bíráskodjon felettünk! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal!” Aztán rátámadtak Lótra, és be akarták törni az ajtót. 10  Ekkor azok a férfiak kinyújtották a kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba, majd becsukták az ajtót. 11  A ház bejáratánál levő férfiakat pedig – a fiataloktól az idősekig – vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe. 12  A férfiak* ekkor ezt mondták Lótnak: „Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről! 13  Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis Jehova egyre több panaszos kiáltást hall a lakói miatt.+ Ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost.” 14  Lót tehát kiment, és beszélt a vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: „Gyorsan! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!” De a vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.+ 15  Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: „Siess! Vedd a feleségedet és a két lányodat, nehogy te is meghalj a város vétke miatt!”+ 16  És amikor késlekedett, a férfiak – mivel Jehova irgalmas volt Lóttal –+ megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt a városból, és otthagyták.+ 17  Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyikük: „Mentsd az életedet*! Ne nézz hátra,+ és ne állj meg sehol a Jordán-környéken!+ Menekülj a hegyekbe, nehogy meghalj!” 18  Lót ekkor így szólt hozzájuk: „Kérlek, ne oda küldj, Jehova! 19  A szolgád elnyerte a jóindulatodat, és nagyon kedves voltál velem*, hiszen életben hagytál*.+ De én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és meghalok.+ 20  Ez a kis város közel van, és odamenekülhetnék. Kérlek, hadd menjek oda! Hisz ez csak egy kis város, és így életben maradhatnék*.” 21  Ő ezért így felelt neki: „Jól van. Figyelembe veszem a kérésedet,+ és nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.+ 22  Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!+” Ezért lett a város neve Coár*+. 23  A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett. 24  Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára. Jehovától jött ez az égből.+ 25  Így pusztította el ezeket a városokat, igen, az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.+ 26  Lót mögött pedig a felesége hátranézett, és sóoszloppá vált.+ 27  Ábrahám kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol korábban Jehova előtt állt.+ 28  Lenézett Szodoma és Gomorra felé, és végignézett az egész Jordán-környéken. Micsoda látvány fogadta! Sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.+ 29  Amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, tekintettel volt Ábrahámra, és ezért küldte ki Lótot azokból a városokból, melyeket elpusztított, és melyekben Lót lakott.+ 30  Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott a két lányával együtt,+ mert félt Coárban+ lakni. Így barlanglakó lett a két lányával. 31  Az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, aki lefeküdjön velünk, ahogy ez az egész földön szokás. 32  Gyere, adjunk apánknak bort, és feküdjünk le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.” 33  Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat. Utána bement az elsőszülött lány, és lefeküdt az apjával, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele. 34  Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: „A múlt éjjel én feküdtem le apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, feküdj le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.” 35  Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat. Azután a fiatalabb is lefeküdt vele, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele. 36  Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától. 37  Az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak+ nevezte el. Ő a moábiták+ ősapja. 38  A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő az ammoniták+ ősapja.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „tetőm árnyéka alatt”.
A férfiak szó itt a testet öltött angyalokra utal.
Vagy: „lelkedet”.
Vagy: „odaadó szeretettel voltál irántam”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „életben hagytad a lelkemet”.
Vagy: „életben maradhatna a lelkem”.
Jel.: ’kicsiség’.

Jegyzetek

Multimédia