1Királyok 22:1–53

22  Három éven át nem volt háború Szíria és Izrael között.  A harmadik évben aztán Josafát+, Júda királya lement Izrael királyához.+  Akkor Izrael királya így szólt a szolgáihoz: „Tudjátok ti azt, hogy Rámót-Gileád+ hozzánk tartozik? Mi meg csak tétovázunk, ahelyett hogy visszaszereznénk Szíria királyától.”  Aztán ezt mondta Josafátnak: „Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádba?” Josafát így válaszolt Izrael királyának: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”+  De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást+ Jehovától.”+  Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, mintegy 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és Jehova segítségével a király megszerzi azt.”  Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Kérjünk útmutatást általa is.”+  Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát,+ de én gyűlölöm őt,+ mert jót sosem prófétál rólam, csak rosszat.+ Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”  Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+ 10  Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben, Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.+ 11  Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«” 12  Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.” 13  A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők, és jót ígérj!”+ 14  Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem Jehova, én azt fogom mondani. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 15  Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjunk le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.” 16  A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?” 17  Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken,+ mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«” 18  Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”+ 19  Mikája ezután így folytatta: „Halld hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül,+ és az ég egész serege ott áll mellette a jobbján és a balján.+ 20  Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, hogy felmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt. 21  Majd előlépett egy szellem*+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?« 22  Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak*+ Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!« 23  Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked,+ valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”+ 24  Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem,* hogy veled beszéljen?”+ 25  Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.” 26  Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogd Mikáját, és add át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának. 27  Így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe,+ és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«” 28  Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.”+ Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!” 29  Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát felment Rámót-Gileádba.+ 30  Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött,+ és elment a csatába. 31  Szíria királya pedig megparancsolta 32 szekérparancsnokának+: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!” 32  Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Biztosan ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott. 33  Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább. 34  Az egyik ember pedig találomra* lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről*, mert súlyosan megsebesültem.”+ 35  Egész nap folyt a küzdelem, és a királyt álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben. Sebéből a vér a harci szekér belsejébe folyt, és a király estére meghalt.+ 36  Naplementekor kiáltás futott végig a táboron: „Mindenki a városába! Mindenki a földjére!”+ 37  Így halt meg a király. Elvitték Szamáriába, és ott is temették el. 38  Amikor lemosták a harci szekeret Szamária tavánál, a kutyák nyaldosták fel a vérét, és a prostituáltak ott fürödtek*. Mindez aszerint történt, ahogy Jehova megmondta.+ 39  Ami Aháb egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, az elefántcsont+ házat*, amelyet épített, és az összes várost, amelyet épített, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 40  Aháb végül meghalt,+ és a fia, Aházia+ lett a király utána. 41  Josafát+, Asa fia pedig Ahábnak, Izrael királyának a 4. évében lett Júda királya. 42  Josafát 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták. 43  Josafát mindenben apjának, Asának+ a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart.+ De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.+ 44  Josafát békés kapcsolatot tartott fenn Izrael királyával.+ 45  Ami Josafát egyéb dolgait illeti, a hatalmas tetteit, és hogy miként viselt háborút, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 46  Eltávolította az országból a férfi templomi prostituáltak+ maradékát is, akik még apjának, Asának a napjaiból maradtak meg.+ 47  Edomban+ akkor nem volt király; egy megbízott uralkodott királyként.+ 48  Josafát pedig Társis-hajókat* is készített, hogy aranyért menjenek Ofírba,+ de nem mentek, mert a hajók összetörtek Ecjon-Geberben+. 49  Akkor Aházia, Aháb fia ezt mondta Josafátnak: „Hadd menjenek a szolgáim a szolgáiddal a hajókon!” De Josafát nem egyezett bele. 50  Josafát aztán meghalt,+ és eltemették ősapái mellé Dávidnak, ősapjának a városában. A fia, Jórám+ lett a király utána. 51  Aházia+, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 17. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 2 éven át uralkodott Izrael felett. 52  Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Apját+ és anyját+ követte, valamint Jeroboámhoz, Nébát fiához hasonlóan cselekedett, aki bűnbe vitte Izraelt.+ 53  Baált szolgálta,+ meghajolt előtte, és csak bosszantotta Jehovát, Izrael Istenét,+ pontosan úgy, ahogy az apja tette.

Lábjegyzetek

Vagy: „angyal”.
Szó szerint: „megtévesztő szellem leszek minden prófétájának szájában”.
Szó szerint: „milyen úton ment el tőlem Jehova szelleme”.
Vagy: „mit sem sejtve”.
Szó szerint: „táborból”.
Esetleg: „ahol a prostituáltak szoktak fürödni, a kutyák ott nyalták fel a vérét”.
Vagy: „palotát”.

Jegyzetek

Multimédia