Zsoltárok 44:1–26
A karmesternek. Kórah fiaitól+. Maszkil.
44 Ó, Isten, hallottuk fülünkkel,Ősatyáink elbeszélték nekünk+Tetteidet, melyeket napjaikban vittél véghez,+A régmúlt napokban.+
2 Nemzeteket űztél el te a kezeddel,+Őket pedig helyükre plántáltad.+Népeket törtél össze és küldtél el.+
3 Hiszen nem kardjukkal foglalták el az országot,+És nem a saját karjuk hozott nekik megmentést,+Hanem a te jobbod, a te karod+ és arcod világossága,Mert örömödet lelted bennük.+
4 Te vagy Királyom, ó, Isten!+Rendeld el Jákob nagy megmentését!+
5 Teáltalad ökleljük fel ellenségeinket,+A te nevedben tapossuk el támadóinkat.+
6 Mert nem íjamban bíztam én,+És nem a kardom mentett meg.+
7 Bizony te mentettél meg minket ellenségeinktől,+Ádáz gyűlölőinket megszégyenítetted.+
8 Istennek zengünk dicséretet egész nap,+Időtlen időkig magasztaljuk a te nevedet.+ Szela.
9 Most azonban elvetsz és megalázol bennünket,+És nem vonulsz ki seregeinkkel.+
10 Visszafordítasz ellenségünk elől,+Ádáz gyűlölőink kedvükre fosztogatnak.+
11 Odaadsz minket juhok gyanánt eledelül,+Szétszórtál bennünket a nemzetek közé.+
12 Eladod népedet a semmiért,+És nincsen nyereséged vételárukból.
13 Gyalázattá teszel minket szomszédaink szemében,+Gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.+
14 Példabeszéddé teszel bennünket a nemzetek között,+Fejcsóválássá a népek körében.+
15 Egész nap előttem van megaláztatásom,Arcom szégyene elborított+
16 A gyalázkodók és becsmérlők szava miatt,Az ellenség és a bosszúálló miatt.+
17 Mindez utolért minket, de mi nem feledtünk el téged,+És nem cselekedtünk hamisan szövetségedben+.
18 Szívünk nem fordult el hűtlenül,+Lépteink sem térnek le ösvényedről.+
19 Bizony összezúztál minket a sakálok helyén+,És sötét árnyékot+ borítasz reánk.
20 Ha elfeledtük Istenünk nevét,Vagy idegen isten felé tárjuk ki kezünket,+
21 Nemde kikutatná ezt Isten?+Hiszen ő ismeri a szív titkait.+
22 De teérted ölnek minket egész nap;Vágójuhoknak számítunk.+
23 Serkenj föl! Miért alszol, ó, Jehova?+Ébredj hát! Ne vess el mindörökre!+
24 Miért rejted el arcodat?Miért feledkezel meg nyomorúságunkról és elnyomásunkról?+
25 Mert bizony porig görnyedt a lelkünk,+Hasunk a földhöz tapadt.
26 Kelj föl segítségünkre,+És válts meg minket a te szerető-kedvességedért!+
