Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Zsoltárok 36:1–12

A karmesternek. Jehova szolgájától, Dávidtól. 36  Törvényszegés szól a gonoszhoz az ő szíve mélyén,+Nincsen szeme előtt Istentől való rettegés.+   Túl hízelgően bánik magával a saját szeme előtt ahhoz,+Hogy megtalálja vétkét, és gyűlölje azt.+   Szájának beszéde álnokság és megtévesztés,+Nincs már éleslátása, hogy jót tegyen.+   Álnokságot sző ágyán.+Olyan útra áll, amely nem jó.+Nem veti el a rosszat.+   Ó, Jehova, szerető-kedvességed az egekben van,+Hűséged a felhőkig ér.+   Igazságosságod, mint Isten hegyei,+Bírói döntésed hatalmas, mély vizek.+Embert és állatot megmentesz, ó, Jehova!+   Mily drága a te szerető-kedvességed, ó, Isten!+Szárnyaid árnyékában lelnek menedékre az emberek fiai.+   Eltelnek házad kövérségével,+És gyönyörűségeid patakjából itatod őket.+   Mert nálad van az élet forrása,+A te világosságod által látunk világosságot.+ 10  Őrizd meg szerető-kedvességedet a téged ismerők iránt,+És igazságosságodat az egyenes szívűek iránt.+ 11  Ó, bárcsak ne jönne ellenem a gőgnek lába!+Ne tegyen engem vándorrá a gonoszok keze!+ 12  Elesnek ott az álnokságot művelők,+Letaszíttatnak, és nem tudnak fölkelni.+

Lábjegyzetek