Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Zsoltárok 142:1–7

Maszkil. Dávidtól, amikor a barlangban volt.+ Ima. 142  Hangommal Jehovához kiáltottam segítségért,+Hangommal Jehovához esengtem kegyéért.+   Kiöntöttem színe elé gondomat,+Elbeszéltem előtte nyomorúságomat,+   Midőn elalélt bennem szellemem;+És te ismerted utamat.+Az ösvényen, melyen járok,+Kelepcét állítottak nekem.+   Tekints jobbra, és lásd meg,Hogy senki sincs, aki elismerne engem.+Menedékhelyem elveszett előlem,+Nincs, aki lelkem felől érdeklődne.+   Hozzád kiáltottam, ó, Jehova, segítségért.+Azt mondtam: „Te vagy az én menedékem,+Osztályrészem+ az élők földjén+.”   Figyelj hát esdeklő kiáltásomra,+Mert igen-igen elgyöngültem.+Szabadíts meg üldözőimtől,+Mert erősebbek nálam.+   Hozd ki lelkemet a tömlöcből,+Hadd magasztaljam nevedet!+Gyűljenek körém az igazságosak,+Mert te jól bánsz velem.+

Lábjegyzetek