Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Zsoltárok 132:1–18

Fölmeneteli ének. 132  Emlékezz meg, ó, Jehova, Dávidról+,Az ő minden megaláztatásáról,+   Miként esküdött meg Jehovának,+Hogyan tett fogadalmat Jákob Hatalmasának:+   „Nem megyek be házam+ sátrába.Nem megyek föl pompás nyoszolyám ágyára+,   Nem engedek alvást szememnek,+Sem szunnyadást ragyogó szememnek,+   Míg helyet nem találok Jehovának,+Fenséges hajlékot Jákob Hatalmasának.”+   Íme, hallottunk róla Efratában+;Rátaláltunk az erdős vidékeken.+   Menjünk be az ő fenséges hajlékába,+Hajoljunk meg lábzsámolyánál!+   Kelj föl, ó, Jehova, térj nyugvóhelyedre,+Te és erősséged ládája+!   Papjaid öltözzenek igazságosságba,+És ujjongjanak a te lojálisaid!+ 10  Dávidért, a te szolgádért,+Ne fordítsd el felkented arcát!+ 11  Jehova megesküdött Dávidnak,+Bizony nem áll el attól:+„Ágyékod gyümölcsét+Ültetem trónodra.+ 12  Ha fiaid megtartják szövetségemet+És emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+Az ő fiaik is mindörökké+Trónodon fognak ülni.”+ 13  Mert Jehova Siont választotta,+Azt kívánta magának lakóhelyül:+ 14  „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,+Itt fogok lakni, mert kívánkoztam utána.+ 15  Eleségét megáldva megáldom,+Szegényeit jóllakatom kenyérrel.+ 16  Papjait megmentésbe öltöztetem,+Ujjongva ujjonganak majd lojálisai. 17  Szarvat sarjasztok ott Dávidnak,+Lámpást készítettem elő felkentemnek.+ 18  Ellenségeire szégyent borítok,+Rajta pedig virulni fog diadémja.”+

Lábjegyzetek