Jóel 1:1–20
1 Jehova szava, melyet Jóelnek, Petuel fiának mondott:+
2 Halljátok ezt, vének, és figyeljetek mind, e földnek lakói!+ Történt-e ilyen a ti napjaitokban vagy ősatyáitok napjaiban?+
3 Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok pedig a fiaiknak, az ő fiaik meg a következő nemzedéknek!+
4 Amit a hernyó meghagyott, a sáska ette meg;+ amit a sáska meghagyott, a csúszó-mászó, szárnyatlan sáska ette meg; és amit a csúszó-mászó, szárnyatlan sáska meghagyott, azt a csótány ette meg.+
5 Ébredjetek fel, ti részegesek+, és sírjatok! Jajgassatok+ mind, ti borivók, az édes bor+ miatt, hisz elvették szátoktól.+
6 Mert egy nemzet jött fel földemre, hatalmas és megszámlálhatatlan.+ Fogai oroszlánfogak,+ állkapcsai, mint az oroszláné.
7 Döbbenetessé tette szőlőtőmet,+ fügefámat tönkké.+ Bizony lecsupaszította és elhajította.+ Fehérek lettek ágai.
8 Jajveszékelj, mint a zsákruhát+ öltött szűz ifjúságának ura* felett!
9 A gabonafelajánlás+ és az italfelajánlás+ elvétetett Jehova házától; a papok, Jehova szolgái+ keseregnek+.
10 Kifosztották a mezőt,+ gyászba borult a föld,+ mert a gabonát elrabolták, kiszáradt az újbor,+ elapadt az olaj.+
11 Szégyenkeznek a földművesek,+ jajgatnak a vincellérek a búza és az árpa miatt, mert odalett a mező aratása.+
12 A szőlőtő elszáradt, a fügefa elfonnyadt. A gránátalmafa, a pálmafa és az almafa, a mező minden fája kiszáradt;+ bizony az ujjongás megszégyenülve távozott az emberek fiaitól.+
13 Öltsetek zsákruhát, és verjétek melleteket,+ ti papok! Jajgassatok ti, az oltárnak szolgái!+ Jöjjetek be, és töltsétek zsákruhában az éjszakát, én Istenemnek szolgái! Mert Istenetek házától megvonatott a gabonafelajánlás+ és az italfelajánlás.+
14 Szenteljetek böjtidőt!+ Hívjatok egybe ünnepi gyülekezést!+ Gyűjtsétek össze a véneket, és e föld minden lakóját Isteneteknek, Jehovának a házába,+ és kiáltsatok Jehovához segítségért!+
15 Ó, jaj az a nap!+ Mert közel van Jehova napja,+ és mint pusztítás a Mindenhatótól, úgy jön el.
16 Hát nem a szemünk láttára vétetett el az étel, és Istenünk házából a vigasság meg az öröm?+
17 Az aszalt fügék összeszáradtak lapátjaik alatt. A tárházakat feldúlták. A pajtákat lerombolták, mert a gabona elszáradt.
18 Ó, hogy nyög a háziállat! Hogy kóborolnak a zavarodott marhacsordák, mert nincs legelőjük.+ Bűnhődnek még a juhnyájak is.
19 Hozzád kiáltok, ó Jehova,+ mert tűz perzselte fel a pusztaság legelőit, és láng emésztette meg a mező minden fáját.+
20 A mező állatai is kívánkoznak utánad,+ mert kiszáradtak a vízmedrek,+ és tűz perzselte fel a pusztaság legelőit.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: tulajdonosa.
