Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jób 7:1–21

7  Nemde kényszerű szolgálata+ van a halandónak a földön,Nemde olyanok napjai, mint a béres napjai?+   Mint a rabszolga, úgy liheg az árnyék+ után,S mint a béres, úgy várja fizetségét.+   Így kaptam részül hiábavaló holdhónapokat+,És keserves éjszakákat+ számoltak ki nekem.   Amikor lefekszem, azt mondom: »Mikor kelek fel?«+Ahogy eltelik az est, nyugtalanság tölt el pirkadatig.   Húsom férgekbe+ és porrögökbe+ öltözött,Bőröm kérges lett, és szétfoszlik.+   Napjaim gyorsabbak+ a takács vetélőjénél,S reménytelenségben szakad végük.+   Emlékezz meg róla, hogy szél az én életem,+Hogy nem lát többé jót a szemem.   A rám nézőnek szeme nem fog megpillantani engem;Rám tekintenek majd szemeid, de én már nem leszek.+   A felhő elenyészik és tovatűnik;Éppígy, aki alászáll a seolba, nem jön fel.+ 10  Nem tér vissza már házába,És az ő helye nem ismeri el többé.+ 11  Én sem tartóztatom meg számat.Beszélni fogok szellemem nyomorúságában,Szívemen viselem lelkem keservét!+ 12  Talán tenger vagyok, vagy tengeri szörny,Hogy őrt+ állítasz mellém? 13  Amikor azt mondtam: »Fekhelyem majd megvigasztal,Az ágyam segít hordozni gondomat«, 14  Te álmokkal rémítgetsz,És látomásokkal riasztasz fel, 15  Ezért inkább választja lelkem a megfulladást,Inkább a halált+, mint csontjaimat. 16  Megvetem;+ nem akarok időtlen időkig élni!Hagyj engem, mert napjaim csak pára.+ 17  Micsoda a halandó ember,+ hogy fölneveled,Hogy feléje fordulsz szíveddel, 18  Hogy minden reggel figyelemmel kíséred,Hogy minden pillanatban próbára teszed?+ 19  Miért nem fordítod el rólam tekinteted,+Miért nem hagysz nyugton, míg nyálamat lenyelem? 20  Ha vétkeztem is, mit árthatok én neked, emberek Vizsgálója+?Miért tettél ki magadnak céltáblául, hogy terhedre legyek? 21  Miért is nem bocsátod meg törvényszegésemet,+Miért nem nézed el vétkemet?Mert bizony, most lefekszem a porba+,Te pedig keresni fogsz, és én nem leszek.”

Lábjegyzetek