Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jób 30:1–31

30  Most pedig nevetnek rajtam,+Akik napokban ifjabbak nálam,+Akiknek az apjátNyájam kutyái közé sem állítottam volna.   Kezük erejével ugyan mire mentem?Odalett erejük.+   Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől,A víztelen földet rágják,+Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.   Sós füvet tépdestek a bozótnál,A rekettyebokor gyökere volt eledelük.   Kiűzték őket a közösségből,+Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.   Völgyek* lejtőin kell lakniuk,A föld üregeiben és sziklákban.   A bokrok között ordítottak,A csalán alatt bújtak össze.   Az ostobának+ fiai és a névtelennek fiai ők,Korbáccsal verték ki őket az országból.   Most meg rólam énekelgetnek,+Engem vesznek nyelvükre.+ 10  Megutáltak, távol maradnak tőlem,+És nem átallottak arcul köpni.+ 11  Mert meglazította íjam húrját, és megalázott,És szabadjára engedték a zablát velem szemben. 12  Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok;Menni engedik lábamat,De veszedelmes gátakat emeltek elém.+ 13  Lerombolták ösvényeimet,És csak súlyosbították bajomat,+Ők, akiknek segítő sem kell. 14  Mint valami széles résen, úgy jönnek;Vihar alatt hömpölyögnek. 15  Hirtelen rettentések törtek rám,Nemes magatartásomat mintha szél sodorná,S megmentésem elvonult, akár a felhő. 16  Lelkem most kiomlik bensőmben,+Megragadnak a nyomorúság+ napjai. 17  Éjjel a csontjaim+ átlyukadnak és leesnek rólam,Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.+ 18  A nagy erő miatt ruhám is elváltozik;Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem. 19  Letaszított ő a sárba,Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz. 20  Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;+Megálltam, hogy figyelj rám. 21  Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;+Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem. 22  Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz,Majd dübörgés közepette szétmállasztasz. 23  Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza,+S minden élőnek gyülekezőházába. 24  Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra,+És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt. 25  Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;+Bús volt a lelkem a szegény miatt.+ 26  Jót vártam, mégis rossz jött;+Várva vártam a fényt, de homály következett. 27  Forrt a bensőm, és nem nyughatott;Rám törtek a nyomorúság napjai. 28  Szomorúan+ jártam, amikor nem volt napfény,Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen. 29  Testvére lettem a sakáloknak,Társa a strucc leányainak.+ 30  Bőröm elfeketedett,+ és lefoszlott rólam,Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól. 31  Hárfám kesergéssé vált,Sípom is a sírók hangjává.

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.