Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jób 16:1–22

16  Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:   „Sok effélét hallottam már.Fárasztó vigasztalók vagytok mindnyájan!+   Vége lesz-e a szeles beszédnek?+Vagy mi ingerel téged a válaszra?   Én is tudnék úgy beszélni, mint ti.Lenne csak a ti lelketek az én lelkem helyében!Vajon remekelnék-e a szavakkal ellenetek,+És csóválnám-e fölöttetek fejemet?+   Én megerősítenélek benneteket számnak szavaival,+És ajkam vigasztalása enyhülést hozna . . .   Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam,+És ha abbahagyom, ugyan mi tűnik el tőlem?   Csakhogy ő most kimerített engem,+Elhagyatottá tette a velem egybegyűlők egész körét.   Megragadsz engem. Bizonyság lett ez,+Így soványságom fölkel ellenem, és szemtől szemben tanúskodik.   Széttépett az ő haragja, és gyűlölséget táplál+ ellenem.Vicsorgatja rám fogait.+Ellenségem a szemeit feni rám.+ 10  Feltátották ellenem szájukat,+Arcul ütöttek gyalázkodással,Megannyian összecsődülnek ellenem.+ 11  Isten kiszolgáltat a suhancoknak,És odavet a gonoszok kezébe.+ 12  Nyugalmam volt, de ő megrázott;+Nyakszirten ragadott, és összezúzott,Céltáblául állít magának. 13  Íjászai+ körbevesznek;Fölhasítja veséimet,+ nem érez könyörületet;A földre ontja epehólyagomat. 14  Rést rés után tör rajtam,Rám rohan, mint valami hős.+ 15  Zsákruhát+ varrtam bőröm fölé,És a porba fúrtam szarvamat.+ 16  Arcom kivörösödött a sírástól,+Szemhéjamon sötét árnyék ül,+ 17  Pedig nem tapad erőszak tenyeremhez,És imádságom tiszta.+ 18  Ó, föld! Ne takard be véremet!+Ne legyen hely kiáltásom számára! 19  Most is, íme, az egekben van, aki bizonyságot tesz rólam,A magasságokban van az én tanúm.+ 20  A társaim ellenem beszélő szószólók;+Istenre tekint a szemem álmatlanul.+ 21  Döntést kell hozni az életerős férfi és Isten között,Úgy, ahogy az ember fia és felebarátja között.+ 22  Mert csupán néhány esztendő még,És elmegyek azon az ösvényen, ahonnan nem térek vissza.+

Lábjegyzetek