Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Ruth 1:1–22

1  Azokban a napokban, amikor bírák+ szolgáltattak igazságot, éhínség+ támadt az országban. Egy férfi ekkor elindult a júdai Betlehemből+, hogy Moáb mezőségén+ lakjon jövevényként a feleségével és két fiával.  A férfit Eliméleknek hívták, a feleségét Naominak, a két fiát pedig Mahlonnak és Kiljonnak. Efrataiak+ voltak, a júdai Betlehemből valók. Moáb mezőségére jöttek, és ott is maradtak.  Idővel Naomi férje, Elimélek meghalt, és Naomi magára maradt két fiával.  Később ezek a férfiak feleséget vettek maguknak, moábita nőket.+ Az egyiket Orpának, a másikat pedig Ruthnak+ hívták. Mintegy tíz évig éltek ott.  Azután mindketten, Mahlon is, és Kiljon is meghaltak, így hát az asszony ott maradt egyedül, a két gyermeke és a férje nélkül.  Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy visszatérjen Moáb mezőségéről, mert hallotta ott Moáb mezején, hogy Jehova a népére fordította figyelmét,+ és kenyeret adott nekik.+  Elindult hát arról a helyről, ahol addig élt,+ és mindkét menye vele tartott, és mentek az úton, hogy visszatérjenek Júda földjére.  Végül Naomi ezt mondta két menyének: „Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Jehova mutasson szerető-kedvességet irántatok,+ mint ahogy ti is szerető-kedvességet mutattatok a férfiak iránt, akik immár halottak, és irántam is.+  Ajándékozzon meg+ Jehova benneteket, és leljen nyugvóhelyre+ mindegyikőtök a férje házában.” Azután megcsókolta+ őket, ők pedig hangosan zokogtak. 10  Így szóltak hozzá: „Nem, hanem veled együtt visszatérünk a te népedhez.”+ 11  De Naomi ezt mondta: „Térjetek vissza, lányaim. Ugyan miért jönnétek velem? Hát vannak-e még fiak énbennem, és lehetnének-e azok a ti férjeitek?+ 12  Térjetek vissza lányaim, menjetek, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy férj felesége legyek. Még ha azt mondanám is, hogy reménykedek abban, hogy egy férj felesége leszek még ma este, és fiúkat szülök,+ 13  megvárnátok-e őket, míg felnőnek? Egyedül maradnátok-e miattuk, és nem mennétek férjhez? Ne, lányaim! Hisz nagy a keserűségem miattatok, hogy Jehova kinyújtotta a kezét ellenem.”+ 14  És hangosan tovább zokogtak. Majd Orpa megcsókolta anyósát. Ruth viszont ragaszkodott hozzá.+ 15  Naomi ezért így szólt: „Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez.+ Menj vissza te is megözvegyült sógornőddel!”+ 16  De Ruth így válaszolt: „Ne unszolj, hogy hagyjalak el, hogy forduljak vissza, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg;+ néped az én népem lesz,+ és Istened az én Istenem.+ 17  Ahol meghalsz, ott halok meg én is,+ ott temessenek el engem is. Úgy bánjon velem Jehova, sőt még rosszabbul,+ ha nem csak a halál választ el engem tőled.” 18  Amikor látta, hogy Ruth mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy vele mehessen,+ nem szólt többet. 19  Mindketten folytatták útjukat, míg Betlehembe nem értek.+ És amint Betlehembe értek, az egész város felbolydult miattuk,+ a nők pedig ezt mondogatták: „Csak nem Naomi ez?”+ 20  De ő így szólt az asszonyokhoz: „Ne hívjatok engem Naominak. Nevezzetek inkább Marának, mert a Mindenható+ igen megkeserítette az életemet.+ 21  Csordultig telve mentem el,+ de Jehova üres kézzel bocsátott vissza.+ Miért hívnátok hát Naominak, mikor Jehova alázott meg engem,+ és a Mindenható sújtott szerencsétlenséggel?”+ 22  Így tért tehát vissza Naomi a menyével, a moábita Ruthtal; együtt tértek vissza Moáb mezőségéről+. Akkor értek Betlehembe+, amikor az árpaaratás kezdődött.+

Lábjegyzetek