Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 5:1–42

5  Egy bizonyos férfi azonban, név szerint Anániás, a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,  és titokban visszatartott valamennyit az árból, a felesége tudtával, és csak egy részt hozott el, és letette azt az apostolok lábához.+  Péter pedig így szólt: „Anániás, miért biztatott fel Sátán,+ hogy megpróbáld kijátszani+ a szent szellemet,+ és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?  Amíg ott volt neked, vajon nem a tiéd volt, és az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele továbbra is? Miért határoztál el ilyen tettet a szívedben? Nem embereket, hanem az Istent+ próbáltad kijátszani.”+  E szavak hallatára Anániás összeesett, és kilehelte utolsó leheletét.+ És nagy félelem+ töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.  A fiatalabb férfiak pedig felkeltek, kendőkbe göngyölték őt,+ kivitték és eltemették.  Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, mi történt.  Péter így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?” Ő azt mondta: „Igen, ennyiért.”  Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg egymás között ti ketten, hogy próbára teszitek+ Jehova szellemét? Íme! Az ajtónál van azoknak lába, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is.” 10  Az nyomban összeesett a lábánál, és kilehelte utolsó leheletét.+ Amikor az ifjak bejöttek, holtan találták; kivitték, és eltemették a férje mellé. 11  Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről. 12  Ezenfelül az apostolok keze által továbbra is sok jel meg előjel történt a nép között;+ és mindannyian a Salamon oszlopcsarnokában+ voltak egy akarattal. 13  Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani,+ mindamellett magasztalta őket a nép.+ 14  Mi több, továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt;+ 15  úgyhogy még a széles utakra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá valamelyikükre.+ 16  A Jeruzsálem körüli városokból is egyre gyűlt a tömeg, hozták a betegeket és azokat, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot, s ezek egytől egyig meggyógyultak. 17  Felkelt azonban a főpap, és a vele levők mind, a szadduceusok akkori szektája, és féltékenység+ töltötte el őket. 18  Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe+ vetették őket. 19  Éjszaka azonban Jehova angyala+ kinyitotta a börtön ajtóit,+ kivitte őket, és így szólt: 20  „Menjetek, és kiállva a templomban, továbbra is szóljátok a népnek ennek az életnek minden beszédét.”+ 21  Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek. Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint, és Izrael fiai véneinek egész gyűlését,+ és elküldtek értük a tömlöcbe, hogy elhozassák őket. 22  De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek, 23  ezt mondva: „A tömlöcöt teljes biztonsággal bezárva találtuk, az őröket pedig az ajtóknál állva, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn.” 24  Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a papi elöljárók is hallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek ezek miatt a dolgok miatt, nem tudva, hogy mi lesz ebből.+ 25  De érkezett egy ember, és jelentette nekik: „Íme! Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet.”+ 26  Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, fogta, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek,+ hogy megkövezi őket a nép. 27  Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin termébe. A főpap pedig kikérdezte őket, 28  és ezt mondta: „Határozottan megparancsoltuk nektek,+ hogy ne tanítsatok tovább ebben a névben, és íme, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal,+ és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét+.” 29  Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.+ 30  Ősatyáink Istene feltámasztotta+ Jézust, akit ti megöltetek, oszlopra akasztva őt.+ 31  Ezt az Isten felmagasztalta mint Főközvetítőt+ és Megmentőt+ az ő jobbjára,+ hogy megbánást+ adjon Izraelnek, és a bűnök megbocsátását.+ 32  Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak,+ és a szent szellem is,+ melyet az Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.” 33  Amikor ezt hallották, mélységesen sértve érezték magukat, és végezni akartak velük.+ 34  Ám felkelt valaki a szanhedrinben, egy Gamáliel+ nevű farizeus, az egész nép által becsült törvénytanító, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.+ 35  Majd így szólt amazokhoz: „Izrael férfiai,+ ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel. 36  Ezek előtt a napok előtt például felkelt Teudás, azt mondva magáról, hogy ő valaki,+ és számos férfi — körülbelül négyszáz — csatlakozott a pártjához.+ De végeztek vele; akik pedig engedelmeskedtek neki, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. 37  Őutána az összeírás+ napjaiban felkelt a galileai Júdás, és embereket vont maga után. Mindazonáltal elveszett ez az ember is, és mindazok, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak mindenfelé. 38  Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén (mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni,+ 39  de ha Istentől van,+ nem lesztek képesek megbuktatni őket+); különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak.”+ 40  Azok pedig hallgattak rá, és hívatták az apostolokat, megverették őket,+ aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében,+ és elengedték őket. 41  Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, örvendezve,+ amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.+ 42  És a templomban és házról házra+ mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást+ és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.+

Lábjegyzetek