Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 26:1–32

26  Agrippa+ így szólt Pálhoz: „Engedélyt kapsz, hogy szólj a magad érdekében.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét,+ és a következőket mondta védekezésül:+  „Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazokra nézve, amikkel a zsidók vádolnak,+ előtted adhatom elő védekezésemet a mai napon,  kivált azért, mert te ismerője vagy a zsidók közötti minden szokásnak+ csakúgy, mint minden vitás kérdésüknek. Ezért kérve kérlek, hallgass meg türelmesen.  Nos, ami az életmódomat+ illeti, amelyet kezdettől fogva, fiatalkoromtól folytattam a nemzetem között és Jeruzsálemben, mindazok a zsidók,  akik régebbről ismernek engem, az első pillanattól kezdve tudják — ha tanúskodni kívánnak —, hogy imádati formánk legszigorúbb szektája+ szerint éltem mint farizeus.+  Most mégis ítéletnek alávetve állok itt azon ígéret+ reménységéért+, amelyet ősatyáinknak tett az Isten,  miközben a tizenkét törzsünk reménykedik abban, hogy eléri ennek az ígéretnek a beteljesedését, azáltal hogy éjjel-nappal buzgón szent szolgálatot végez neki.+ Ezzel a reménységgel kapcsolatban vádolnak+ engem a zsidók, ó, király.  Miért ítélitek hihetetlennek azt, hogy az Isten feltámasztja a halottakat?+  Ami engem illet, valóban azt gondoltam magamban, hogy sok ellenséges tettet kell elkövetnem a názáreti Jézus neve ellen; 10  ezt meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokakat börtönbe zártam,+ mivel felhatalmazást kaptam a papi elöljáróktól;+ és amikor halálra ítélték őket, a kivégzésük mellett szavaztam. 11  És sokszor megbüntettem őket az összes zsinagógában,+ így próbáltam őket hitük megtagadására kényszeríteni; és mivel rettenetesen őrjöngtem ellenük, odáig mentem, hogy még külső városokban is üldöztem őket. 12  Amint ezen erőfeszítések közepette éppen Damaszkuszba+ utaztam a papi elöljáróktól kapott felhatalmazással és megbízással, 13  délben az úton láttam, ó, király, amint az égből a nap tündöklését felülmúló világosság ragyogott körül engem és a velem utazókat.+ 14  És mikor mindannyian a földre estünk, hallottam, hogy egy hang így szól hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztökélések ellen rugdalóznod.«+ 15  Én pedig ezt mondtam: »Ki vagy, Uram?« Az Úr így szólt: »Jézus vagyok, akit te üldözöl.+ 16  De kelj fel, és állj a lábadra!+ Mert azért tettem magam láthatóvá neked, hogy szolgájául és tanújául+ válasszalak ki azoknak a dolgoknak is, amelyeket láttál, és azoknak is, amelyeket ezután láttatok veled magamról, 17  miközben megszabadítalak ettől a néptől, és a nemzetektől, amelyekhez küldelek,+ 18  hogy felnyisd a szemüket,+ hogy fordítsd őket a sötétségből+ a világosságra,+ és Sátán hatalmából+ az Istenhez, hogy elnyerjék a bűnök megbocsátását,+ és örökséget+ kapjanak azok között, akik a belém vetett hitük által meg vannak szentelve.«+ 19  Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen az égi látomás iránt,+ 20  hanem vinni kezdtem az üzenetet először a damaszkusziaknak,+ majd a jeruzsálemieknek is,+ és Júdea egész vidékén, meg a nemzeteknek,+ hogy tanúsítsanak megbánást, és térjenek az Istenhez azáltal, hogy megbánáshoz illő cselekedeteket visznek véghez.+ 21  Ezek miatt a zsidók elfogtak a templomban, és meg akartak ölni.+ 22  Mivel azonban megkaptam az Istentől jövő segítséget,+ mind a mai napig folyton tanúskodom kicsinek és nagynak egyaránt, de semmit sem mondok azokon kívül, amikről a Próféták+ és Mózes+ is kijelentették, hogy meglesznek: 23  hogy a Krisztusnak szenvednie kell,+ és mint az első, akinek fel kell támadnia+ a halottak közül, világosságot+ fog hirdetni ennek a népnek is, és a nemzeteknek is.”+ 24  Nos, miközben ezeket mondta a maga védelmében, Fesztusz hangos szóval felkiáltott: „Őrült vagy,+ Pál! A nagy tanultság őrületbe kerget!” 25  Pál azonban ezt mondta: „Nem vagyok őrült, nagyméltóságú Fesztusz, hanem az igazság és a józan elme beszédeit szólom. 26  Valójában jól ismeri ezeket a dolgokat a király, akihez beszédbeli nyíltsággal szólok; mert meg vagyok győződve róla, hogy ezek közül e g y dolog sem kerüli el a figyelmét, hiszen ez nem valami eldugott szegletben történt.+ 27  Agrippa király, hiszel a Prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.”+ 28  Agrippa azonban ezt mondta Pálnak: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel.” 29  Pál erre így szólt: „Kívánnám az Istentől, hogy akár rövidesen, akár hosszú idő múlva nemcsak te, hanem mindazok is, akik ma hallanak engem, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, kivéve ezeket a bilincseket.” 30  Ezután felkelt a király, s ugyanígy a kormányzó is, és Berniké, és akik velük együtt ültek. 31  És amint visszavonultak, beszélgetni kezdtek egymással, és ezt mondták: „Semmi halált vagy bilincset érdemlő+ dolgot nem cselekszik ez az ember.” 32  Sőt, Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett+ volna a császárhoz.”

Lábjegyzetek