Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA (2003-AS KIADÁS) Lásd a 2017-es átdolgozott kiadást

Cselekedetek 25:1–27

25  Fesztusz pedig, miután megkezdte+ a tartomány kormányzását, három nappal később felment Cezáreából Jeruzsálembe;+  a zsidók papi elöljárói és főemberei pedig panaszt tettek+ neki Pál ellen. És elkezdték kérlelni őt,  azt a kegyet kérve maguknak ellene, hogy hozassa Jeruzsálembe; lesben álltak+ ugyanis, hogy végezzenek vele az úton.  Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában kell őrizetben tartani, és hogy ő maga is oda akar indulni rövidesen.  „Ezért akiknek hatalmuk van köztetek — mondta —, jöjjenek le velem, és vádolják őt,+ ha van valami kivetnivaló ebben a férfiban.”  Miután pedig nem több mint nyolc vagy tíz napot eltöltött közöttük, lement Cezáreába. Másnap a bírói székbe+ ült, és megparancsolta, hogy hozzák be Pált.  Amikor megérkezett, a Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták, és sok súlyos váddal+ illették, amelyeket nem tudtak bizonyítékokkal alátámasztani.  Pál pedig ezt mondta védekezésül: „Sem a zsidók Törvénye ellen, sem a templom ellen,+ sem a császár ellen nem követtem el semmilyen bűnt.”+  Fesztusz, aki el kívánta nyerni a zsidók kegyét,+ ezt felelte Pálnak: „Akarsz-e felmenni Jeruzsálembe, és ott ítéltetni meg előttem ezek felől?”+ 10  Pál azonban ezt mondta: „A császár+ bírói széke előtt állok, itt kell megítéltetnem. A zsidók ellen semmit nem vétettem,+ amint te is igen jól tudod. 11  Egyrészt, ha csakugyan helytelenül cselekszem,+ és elkövettem valami halált érdemlő dolgot,+ nem kérek felmentést, hogy elkerüljem a halált; másrészt, ha egyik dolog sem áll fenn, amivel ezek vádolnak, senki sem adhat át nekik kegyből. A császárhoz fellebbezek!”+ 12  Akkor Fesztusz, miután beszélt a tanácsadók gyűlésével, így felelt: „A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.” 13  Néhány nap elteltével aztán Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett udvariassági látogatásra Fesztuszhoz. 14  És mivel számos napot töltöttek ott, Fesztusz a király elé tárta a Pált érintő dolgokat: „Van itt egy bizonyos férfi, akit Félix hagyott itt rabként, 15  és amikor Jeruzsálemben voltam, a zsidók papi elöljárói és vénei panaszt tettek+ miatta, és elmarasztaló ítéletet kértek ellene. 16  Én azonban azt feleltem nekik, hogy nem római eljárás egy embert kegyből átadni, míg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival,+ és lehetőséget nem kap, hogy szóljon a maga védelmében a panaszra nézve. 17  Így hát, amikor összegyűltek ide, nem késlekedtem, hanem másnap a bírói székbe ültem, és megparancsoltam, hogy hozzák be azt a férfit. 18  Amikor a vádlók előálltak, e g y vádat sem hoztak fel+ azokat a gonoszságokat illetően, amelyekre vele kapcsolatban gondoltam. 19  Csak saját istenségimádatuk+ felől volt valami vitájuk vele, és egy bizonyos Jézus felől, aki meghalt, de akiről Pál egyre csak azt bizonygatta, hogy él.+ 20  Mivel tehát tanácstalan voltam az ezekről a dolgokról folyó vitát illetően, arról kérdeztem, hogy szeretne-e Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg e dolgok felől.+ 21  De amikor Pál fellebbezett,+ hogy tartsák őrizetben a felségesnek döntésére, megparancsoltam, hogy tartsák őrizetben, amíg fel nem küldöm a császárhoz.” 22  Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Magam is szeretném hallani ezt az embert!”+ „Holnap hallani fogod” — mondta Fesztusz. 23  Másnap tehát megjött Agrippa és Berniké nagy pompával,+ és bementek a fogadóhelyiségbe katonai parancsnokokkal és a város kimagasló férfiaival együtt, és amikor Fesztusz parancsot adott, behozták Pált. 24  Fesztusz pedig így szólt: „Agrippa király, és ti férfiak mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt együttesen hozzám fordult a zsidók egész tömege Jeruzsálemben is, és itt is, azt kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.+ 25  Én azonban láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.+ Amikor tehát ő maga fellebbezett+ a felségeshez, úgy döntöttem, hogy elküldöm. 26  De semmi biztosat nem tudok írni róla az én uramnak. Ezért idehoztam őt elétek, és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy miután lezajlott a bírói vizsgálat,+ legyen mit írnom. 27  Mert ésszerűtlennek tűnik nekem, hogy elküldjek egy rabot, s ugyanakkor ne jelezzem az ellene szóló vádakat.”

Lábjegyzetek