Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 24:1–27

24  Öt nappal később lement Anániás+ főpap néhány vénnel és egy nyilvános szónokkal, egy bizonyos Tertullusszal, és panaszt tettek+ a kormányzónak+ Pál ellen.  Amikor szólították Tertulluszt, ő vádolni kezdte őt, ezt mondva: „Mivel általad nagy békének+ örvendünk, és előrelátásod folytán újítások történnek e nemzet javára,  ezt minden időben és mindenütt a legnagyobb hálával fogadjuk, nagyméltóságú Félix.+  De hogy ne tartsalak fel tovább, nagyon kérlek, hallgass meg minket röviden kedvességed szerint.  Mert úgy találtuk, hogy ez a férfi valóságos pestis,+ zendüléseket+ szít minden zsidó között szerte a lakott földön, és a názáretiek szektájának+ élharcosa,  aki a templomot is megpróbálta megszentségteleníteni,+ de elfogtuk.  ——  Ha kihallgatod, magad is tudomást szerezhetsz tőle mindazokról, amikkel vádoljuk.”  Ekkor a zsidók is csatlakoztak a támadáshoz, és bizonygatták, hogy így vannak ezek. 10  Pál pedig, amikor a kormányzó bólintott neki, hogy beszéljen, így válaszolt: „Tudom jól, hogy sok éve vagy bírája ennek a nemzetnek, ezért bátran beszélek a magam védelmében+ az engem érintő dolgokról, 11  mivel módodban van megállapítani, hogy ami engem illet, nincs több, mint tizenkét napja, hogy felmentem imádatot bemutatni+ Jeruzsálembe, 12  és nem találtak sem úgy, hogy a templomban+ vitáztam volna valakivel, sem úgy, hogy csődületet+ támasztottam volna, sem a zsinagógákban, sem másutt a városban. 13  Azokat sem tudják bizonyítani+ neked, amikkel most vádolnak. 14  Azt azonban megvallom neked, hogy a szerint az út szerint, amelyet ők »szektának« neveznek, így végzek én szent szolgálatot ősatyáim Istenének,+ mivel hiszem mindazt, ami ismertetve van a Törvényben,+ és meg van írva a Prófétákban; 15  és reménykedem+ az Istenben — e reménységet ezek az emberek is táplálják magukban —, hogy lesz feltámadásuk+ mind az igazságosaknak,+ mind az igazságtalanoknak.+ 16  E tekintetben folyton gyakorlom is magamat abban, hogy azzal a tudattal éljek, hogy nem vétek sem az Isten, sem az emberek ellen.+ 17  Jó egynéhány év elteltével tehát megérkeztem, hogy irgalmas adományokat hozzak nemzetemnek, és felajánlásokat.+ 18  Éppen ezekkel voltam elfoglalva, amikor ott találtak szertartásilag megtisztulva a templomban,+ de nem sokasággal vagy csődülettel. Voltak azonban bizonyos, Ázsia tartományból való zsidók, 19  akiknek jelen kellene lenniük előtted, és vádolniuk kellene engem, ha volna valami panaszuk ellenem.+ 20  Vagy mondják meg az ittlevők maguk, hogy mi rosszat találtak akkor, amikor a szanhedrin előtt álltam, 21  hacsak nem azt az e g y kijelentést, amelyet közöttük állva kiáltottam: »A halottak feltámadása miatt ítéltetem meg ma előttetek!«”+ 22  Ekkor Félix+, aki elég pontosan ismerte az erre az Útra+ vonatkozó dolgokat, hitegetni kezdte őket, és ezt mondta: „Ha majd Liziász+, a katonai parancsnok lejön, dönteni fogok ezekben a titeket érintő dolgokban.” 23  A katonatisztnek pedig megparancsolta, hogy őrizzék őt, és enyhítsenek őrizetén, és hogy a hozzá közel állók közül senkinek se tiltsa meg, hogy a szolgálatára legyen.+ 24  Néhány nappal később megjelent Félix+ a feleségével, Druzillával, aki zsidó+ nő volt. Hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusba vetett hitről.+ 25  De amikor az igazságosságról+, az önuralomról+ és az eljövendő ítéletről+ beszélt, Félix megrémült, és így válaszolt: „Most menj el, de ha alkalmas időm lesz, újra hívatlak.” 26  Ugyanakkor azonban azt remélte, hogy Pál majd pénzt+ ad neki. Ezért még gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.+ 27  Két év elteltével aztán Porciusz Fesztusz lett Félix utóda; és mivel Félix el kívánta nyerni a zsidók kegyét,+ megkötözve hagyta Pált.

Lábjegyzetek