Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 23:1–35

23  A szanhedrinre szegezve tekintetét, Pál így szólt: „Férfiak, testvérek, teljesen tiszta lelkiismerettel+ viseltem magam az Isten előtt mind a mai napig.”  Anániás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék+ szájon.  Pál akkor ezt mondta neki: „Megver téged az Isten, te meszelt+ fal! Itt ülsz, hogy megítélj engem a Törvény szerint,+ ugyanakkor pedig a Törvényt megszegve+ azt parancsolod, hogy megüssenek engem?”  Az ott állók ezt mondták: „Az Isten főpapját szidalmazod?”  Pál pedig így szólt: „Testvérek, nem tudtam, hogy főpap. Mert meg van írva: »Ne gyalázd néped elöljáróját!«”+  Mikor aztán Pál észrevette, hogy az egyik felük szadduceus+, a másik meg farizeus, felkiáltott a szanhedrin előtt: „Férfiak, testvérek, én farizeus vagyok,+ farizeusok fia. A halottak feltámadásának+ reménysége miatt ítéltetem meg.”+  Mivel ezt mondta, viszály+ támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a tömeg megoszlott.  A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen sem feltámadás,+ sem angyal, sem szellem, a farizeusok viszont nyilvánosan hirdetik mindegyiket.  Hangos ordítozás+ tört ki tehát, és a farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan felkeltek, és hevesen perlekedni kezdtek, ezt mondva: „Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben;+ de ha szellem vagy angyal beszélt hozzá+ . . .” 10  Mikor pedig nagy lett a viszály, a parancsnok megijedt, hogy darabokra tépik Pált, és megparancsolta a katonai osztagnak,+ hogy menjenek le, ragadják ki őt közülük, és vigyék a kaszárnyába.+ 11  A következő éjszaka pedig ott állt mellette az Úr,+ és ezt mondta: „Légy igen bátor!+ Mert ahogy Jeruzsálemben alaposan tanúskodtál+ a velem kapcsolatos dolgokról, úgy kell tanúskodnod Rómában is.”+ 12  Mikor pedig nappal lett, a zsidók összeesküvést szőttek,+ és átokkal kötelezték magukat,+ azt mondva, hogy se nem esznek, se nem isznak addig, míg meg nem ölték Pált.+ 13  Több mint negyvenen voltak, akik ezt az esküvel megerősített összeesküvést szőtték; 14  elmentek a papi elöljárókhoz+ meg a vénekhez, és ezt mondták: „Átokkal köteleztük magunkat ünnepélyesen, hogy egy falat ételt sem veszünk magunkhoz addig, míg meg nem öltük Pált. 15  Most azért ti a szanhedrinnel együtt tárjátok a parancsnok elé, miért kellene lehoznia őt nektek, mintha pontosabban szándékoznátok a végére járni az őt érintő dolgoknak.+ De mielőtt közel érne, készen fogunk állni, hogy végezzünk vele.”+ 16  Pál nővérének a fia azonban meghallotta, hogy leselkednek.+ Elment, belépett a kaszárnyába, és hírül adta ezt Pálnak. 17  Így hát Pál magához hívta az egyik katonatisztet, és ezt mondta: „Vezesd el ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert van számára valami jelentenivalója.” 18  Az tehát fogta őt, a parancsnokhoz vezette, és ezt mondta: „A rab Pál magához hívott, és arra kért, hogy vezessem ezt az ifjút hozzád, mivel van számodra valami mondanivalója.” 19  A parancsnok kézen fogta őt,+ félrevonult, és amikor magukban voltak, tudakozódni kezdett: „Mi az, amit jelentened kell nekem?” 20  Az így szólt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: hozd le Pált holnap a szanhedrin elé, mintha valami pontosabbat szándékoznának megtudni róla.+ 21  Mindenekelőtt ne hagyd, hogy meggyőzzenek, mert több mint negyven emberük leselkedik+ utána, és átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg nem végeztek vele;+ most pedig készen állnak, az ígéretedre várva.” 22  Akkor a parancsnok elbocsátotta az ifjút, de előbb megparancsolta neki: „Ne fecsegd el senkinek, hogy ezeket feltártad nekem.” 23  Ezután hívatott kettőt a katonatisztek közül, és ezt mondta: „Készítsetek föl kétszáz katonát, hogy kivonuljanak egészen Cezáreáig, ezenkívül hetven lovast és kétszáz lándzsást, az éjszaka harmadik órájára. 24  Gondoskodjatok málhás állatokról is, hogy Pált felültessék, és biztonságban elvigyék Félix kormányzóhoz.” 25  Levelet is írt, amely a következőket tartalmazta: 26  „Klaudiusz Liziász, a nagyméltóságú Félix+ Kormányzónak: Üdvözlet! 27  Ezt a férfit a zsidók megfogták, és már majdnem végeztek vele, de én ott termettem egy katonai osztaggal, és kiszabadítottam,+ mert tudomásomra jutott, hogy római.+ 28  És mivel meg akartam tudni, milyen okból vádolják, levittem a szanhedrinük elé.+ 29  Úgy találtam, hogy az ő Törvényük kérdései felől vádolják,+ de egyetlenegy halált vagy bilincset érdemlő vád sincs ellene.+ 30  Mivel pedig jelentettek nekem egy cselszövést+, amely ez ellen a férfi ellen fog irányulni, rögtön elküldöm őt hozzád, és megparancsolom a vádlóknak, hogy előtted beszéljenek ellene.”+ 31  Ezek a katonák+ tehát a kapott parancs szerint fogták Pált, és elvitték éjjel Antipatriszba. 32  Másnap hagyták, hogy a lovasok továbbmenjenek vele, maguk pedig visszatértek a kaszárnyába. 33  A lovasok bementek Cezáreába+, átadták a levelet a kormányzónak, s Pált is eléje állították. 34  Az elolvasta hát, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megtudta, hogy Ciliciából.+ 35  „Alaposan kihallgatlak — mondta —, ha majd vádlóid is megérkeznek.”+ És megparancsolta, hogy Heródes pretoriánus palotájában tartsák őt őrizet alatt.

Lábjegyzetek