Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 22:1–30

22  „Férfiak, testvérek+ és apák, hallgassátok meg védekezésemet,+ amelyet most hozzátok intézek!”  (Mikor pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk,+ még csendesebbek lettek, ő pedig ezt mondta:)  „Zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszban+ születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel+ lábánál; az ősi Törvény szigora+ szerint oktattak, és buzgó+ voltam az Isten iránt, mint a mai napon ti is mindnyájan.  És halálra üldöztem ezt az Utat,+ megkötözve és börtönbe+ juttatva férfiakat és asszonyokat egyaránt,  miként a főpap is, meg a vének+ egész gyűlése is tanúskodhat mellettem. Tőlük leveleket is szereztem+ a damaszkuszi testvérekhez, és úton voltam, hogy az ottaniakat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket.  Miközben úton voltam, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság ragyogott fel mindenütt körülöttem,+  mire én a földre estem, és hallottam, hogy egy hang így szól hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«+  Így válaszoltam: »Ki vagy, Uram?« Ő pedig így szólt hozzám: »A názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl.«+  Akik pedig velem voltak,+ látták ugyan a világosságot, de a velem beszélőnek a hangját nem hallották.+ 10  Ekkor ezt mondtam: »Mit tegyek,+ Uram?« Az Úr így szólt hozzám: »Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott elmondanak neked mindent, ami ki van jelölve teendődül.«+ 11  De mivel nem láttam semmit annak a világosságnak a dicsősége miatt, úgy érkeztem meg Damaszkuszba, hogy kézen fogva vezettek a velem lévők.+ 12  Anániás pedig, egy bizonyos férfi, aki istentisztelő volt a Törvény szerint, és aki jó hírben állt+ minden ott lakó zsidó körében, 13  eljött hozzám, és mellettem állva ezt mondta nekem: »Saul, testvér, nyerd vissza a látásod!«+ És én még abban az órában feltekintettem rá. 14  Ő így szólt: »Ősatyáink Istene+ kiválasztott téged,+ hogy megismerd az akaratát, lásd+ az Igazságost+, és halld a hangot a szájából,+ 15  mert azon dolgok tanúja kell hogy légy neki minden ember előtt, amelyeket láttál és hallottál.+ 16  Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg,+ és mosd le+ bűneidet azáltal, hogy segítségül hívod az ő nevét.«+ 17  Mikor pedig visszatértem Jeruzsálembe,+ és a templomban imádkoztam, révületbe estem,+ 18  és láttam őt, amint ezt mondja nekem: »Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják majd el+ a rólam szóló tanúságodat.« 19  Én pedig így szóltam: »Uram, ők maguk is jól tudják, hogy azelőtt bebörtönöztem+ és megvertem zsinagógánként azokat, akik hittek benned;+ 20  és amikor Istvánnak+, a te tanúdnak a vérét kiontották, én is ott álltam, helyeseltem,+ és őriztem azoknak a felsőruháit, akik végeztek vele.« 21  Ő mégis ezt mondta nekem: »Indulj utadra, mert távoli nemzetekhez küldelek ki téged.«”+ 22  Azok pedig egészen eddig a szóig figyeltek rá, majd felemelték a hangjukat, és ezt mondták: „Távolítsd el a földről az ilyet, mert nem volt méltó rá, hogy éljen!”+ 23  És mivel kiabáltak, és eldobálták felsőruháikat, és port szórtak a levegőbe,+ 24  a parancsnok elrendelte, hogy vigyék a kaszárnyába, és azt mondta, korbácsolással kell kihallgatni, hogy pontosan megtudja, miért kiáltoztak+ így ellene. 25  Mikor azonban kifeszítették az ostorozásra, Pál így szólt az ott álló katonatiszthez: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy embert, aki római+ és nincs elítélve?” 26  Nos, amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, jelentést tett, és ezt mondta: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.” 27  Erre a parancsnok odament, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: római vagy?”+ Ő ezt mondta: „Igen.” 28  A parancsnok így válaszolt: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál így szólt: „Én pedig már beleszülettem.”+ 29  Ezért akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal félreálltak mellőle; a parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római,+ és hogy ő megkötözte. 30  Így aztán másnap, mivel bizonyossággal kívánta tudni, miért is vádolják őt a zsidók, eloldozta, és megparancsolta a papi elöljáróknak és az egész szanhedrinnek, hogy gyűljenek egybe. Aztán lehozta Pált, és közéjük állította.+

Lábjegyzetek