Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 21:1–40

21  Mikor aztán elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába.  És amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk.  Miután feltűnt Ciprus+ szigete, elhagytuk bal kéz felől, és továbbhajóztunk Szíriába,+ és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát+.  Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem+ által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.  Mikor aztán elteltek a napok, elmentünk, és útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. És a tengerparton letérdelve+, imádkoztunk,  majd elbúcsúztunk egymástól,+ és mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek otthonukba.  A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.  Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába,+ bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek a házába, aki a hét férfi egyike volt,+ és ott maradtunk nála.  Volt neki négy leánya, szüzek, akik prófétáltak.+ 10  Mialatt pedig jó egynéhány napot maradtunk, egy Agabusz+ nevű próféta jött le Júdeából. 11  Odajött hozzánk, felvette Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni+ a zsidók Jeruzsálemben, és a nemzetekből valók kezébe adják.«”+ 12  Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel+ Jeruzsálembe. 13  Pál akkor így válaszolt: „Mit csináltok? Miért sírtok+ és gyengítetek el szívemben?+ Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak megkötöztetni, de meghalni+ is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” 14  Amikor nem hagyta magát lebeszélni, belenyugodtunk ezekkel a szavakkal: „Legyen meg Jehova akarata.”+ 15  Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk, fel Jeruzsálembe.+ 16  Néhány cezáreai+ tanítvány pedig szintén velünk tartott, hogy elvigyenek minket ahhoz, akinek az otthonában vendégül kellett hogy lássanak, a ciprusi Mnásonhoz, aki régi tanítvány volt. 17  Amikor Jeruzsálembe+ értünk, a testvérek örvendve fogadtak minket.+ 18  A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz+; és a vének mindnyájan jelen voltak. 19  Üdvözölte őket, és részletesen beszámolt arról,+ hogy mit tett az Isten a nemzetek között az ő szolgálata által.+ 20  Ezt hallva, dicsőíteni kezdték az Istent, neki pedig ezt mondták: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgók a Törvényt illetően.+ 21  Felőled viszont azt hallották rebesgetni, hogy a nemzetek között levő összes zsidót a Mózestől való elpártolásra tanítod,+ azt mondva nekik, hogy ne metéljék körül+ gyermekeiket, és ne járjanak az ünnepélyes szokások szerint. 22  Akkor hát mi a teendő? Mindenképpen hallani fognak róla, hogy megérkeztél. 23  Ezért tedd azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, akik fogadalom alatt vannak. 24  Vedd ezeket magad mellé,+ tisztulj meg velük együtt szertartásilag, és fedezd a költségeiket,+ hogy megborotváltathassák a fejüket.+ Így majd mindenki tudni fogja, hogy semmi sincs azokban a kósza hírekben, amelyeket rólad mondtak, hanem rendezettségben jársz, és te magad is megtartod a Törvényt.+ 25  Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, meghoztuk a döntésünket, és elküldtük, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól+ csakúgy, mint a vértől+, a megfojtott állattól+ és a paráznaságtól+.” 26  Akkor Pál maga mellé vette másnap a férfiakat, megtisztult velük együtt szertartásilag,+ és bement a templomba, hogy bejelentse a napokat, amelyeknek le kell telniük+ a szertartási megtisztuláshoz, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni a felajánlást.+ 27  Mikor pedig a hét+ nap a vége felé járt, az ázsiai zsidók a templomban látva őt, fejetlenséget támasztottak a sokaság között,+ rávetették kezüket, 28  és ezt kiáltották: „Izrael férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen,+ a Törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még görögöket is behozott a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet.”+ 29  Mert látták vele előzőleg az efézusi Trofimuszt+ a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba. 30  Megmozdult az egész város, és összefutott a nép;+ megragadták Pált, és kivonszolták a templomon kívülre.+ Az ajtókat pedig azonnal bezárták. 31  És míg azon igyekeztek, hogy megöljék őt, jelentés ment fel a csapat parancsnokához, hogy egész Jeruzsálemben fejetlenség van;+ 32  ez pedig rögtön katonákat és katonatiszteket vett maga mellé, és lefutott hozzájuk.+ Amikor meglátták a parancsnokot+ és a katonákat, abbahagyták Pál verését. 33  A parancsnok akkor közelebb ment, megfogta őt, és parancsot adott, hogy kössék meg két lánccal;+ majd tudakozódni kezdett, hogy ki ő tulajdonképpen, és mit tett. 34  A sokaságban pedig ki ezt, ki azt kezdte kiabálni.+ Mivel tehát a csődület miatt semmi bizonyosat sem volt képes megtudni, megparancsolta, hogy vigyék Pált a kaszárnyába.+ 35  Mikor pedig a lépcsőhöz ért, olyanná vált a helyzet, hogy a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakoskodása miatt; 36  a néptömeg ugyanis követte, és így kiáltozott: „El vele!”+ 37  Amint már éppen be akarták vinni Pált a kaszárnyába, ő így szólt a parancsnokhoz: „Szabad valamit mondanom neked?” Az így szólt: „Te tudsz görögül? 38  Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki ezek előtt a napok előtt zendülést szított,+ és a négyezer tőrös férfit kivezette a pusztába?” 39  Pál erre így szólt: „Én valójában zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszból+ való, egy nem éppen jelentéktelen város polgára. Ezért kérve kérlek, engedd meg, hogy beszéljek a néphez.” 40  Miután az megengedte, Pál a lépcsőn állva intett+ kezével a népnek. Mikor nagy csend lett, héber+ nyelven szólt hozzájuk, ezt mondva:

Lábjegyzetek