Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 20:1–38

20  Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük elindult,+ hogy Makedóniába+ utazzon.  Miután átment azokon a vidékeken, és sok szóval bátorította az ottaniakat,+ elment Görögországba.  És amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt+ szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.  Kísérője volt Szopáter+, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz+ és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz+, és Ázsia tartományból Tikikusz+ és Trofimusz+.  Ezek továbbmentek, és Troászban+ vártak ránk;  mi pedig a kovásztalan kenyerek+ napjai után tengerre szálltunk Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba+, és ott hét napot töltöttünk.  A hét első napján,+ miután egybegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.  Jó néhány lámpa volt pedig a felső helyiségben+, ahol egybegyűltünk.  Egy Eutikusz nevű ifjú, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel. 10  Pál azonban lement, ráborult+, átölelte, és így szólt: „Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.”+ 11  Azután fölment, megtörte a kenyeret, és eledelt vett magához, és miután még jó ideig — virradatig — beszélgetett, végül is útnak indult. 12  A fiút tehát élve vitték el, és mérhetetlenül megvigasztalódtak. 13  Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba, és ott szándékoztunk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog szándékozott jönni. 14  Így aztán mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk; 15  a rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe érkeztünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk. 16  Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus+ mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.+ 17  Milétuszból azonban elküldött Efézusba a gyülekezet véneiért+, és hívatta őket. 18  Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba+ léptem, hogyan voltam veletek egész idő alatt,+ 19  rabszolgaként+ szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal+ és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései+ miatt értek engem; 20  eközben nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra+ tanítsalak+ benneteket, 21  hanem alaposan tanúskodtam+ zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról+ és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről. 22  Most pedig, íme, a szellemtől elkötelezve+ Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem, 23  kivéve, hogy a szent szellem+ városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bilincsek és nyomorúságok várnak rám.+ 24  De nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem,+ csak hogy befejezhessem pályafutásomat+ és azt a szolgálatot,+ amelyet az Úr Jézustól kaptam,+ vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.+ 25  És most, íme, tudom, hogy többé senki sem fogja látni az arcomat közületek, akik között jártam, a királyságot prédikálva. 26  Ezért e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől+ tiszta vagyok, 27  mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjam nektek az Isten egész szándékát.+ 28  Ügyeljetek+ magatokra+ és az egész nyájra,+ amelyben a szent szellem felvigyázóknak+ nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét,+ amelyet saját Fiának a vérén+ vásárolt meg. 29  Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok+ jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, 30  és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni,+ hogy maguk után vonják a tanítványokat.+ 31  Ezért maradjatok ébren, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át,+ se éjjel, se nappal nem szűntem meg könnyek között inteni+ egyenként mindenkit. 32  Most pedig rábízlak benneteket az Istenre+ és az ő ki nem érdemelt kedvességének szavára, amely képes felépíteni titeket,+ és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.+ 33  Senkinek az ezüstjét vagy aranyát vagy öltözetét nem kívántam mohón.+ 34  Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek elégítették ki a magam és a velem levők szükségleteit.+ 35  Mindenben bemutattam nektek, hogy ily módon fáradozva,+ segítsétek a gyengéket,+ és tartsátok elmétekben az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni,+ mint kapni.«” 36  És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt,+ és imádkozott. 37  Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak+, és gyengéden csókolgatták,+ 38  mert az a szó fájt nekik különösen, amellyel azt mondta, hogy nem látják többé az arcát.+ Ezután elkísérték+ a hajóhoz.

Lábjegyzetek