Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 16:1–40

16  Így megérkezett Derbébe, és Lisztrába is.+ És íme, volt ott egy bizonyos tanítvány, név szerint Timóteusz+, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia,  aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.  Pál kifejezte kívánságát, hogy ez tartson vele, és fogta őt, és körülmetélte+ a zsidók miatt, akik azokon a helyeken voltak, mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt.  És amint átutaztak a városokon, átadták az ottaniaknak megtartás végett a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.+  Így a gyülekezetek bizony továbbra is szilárdultak a hitben,+ és napról napra gyarapodtak számban.  Ezenkívül Frígián és Galácia+ vidékén mentek át, mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban szólják a szót.  Továbbá, amikor leértek Míziába, megkísérelték, hogy Bitíniába+ menjenek, de Jézus szelleme nem engedte nekik.  Elmentek hát Mízia mellett, és lementek Troászba.+  Éjjel pedig látomás+ jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és kérlelve őt ezt mondta: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!” 10  Mihelyt pedig látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába,+ mert úgy következtettünk, hogy az Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt. 11  Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenes úton Szamotrákéra jutottunk, az azt követő napon pedig Neápoliszba, 12  onnan pedig Filippibe+, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa.+ Ebben a városban maradtunk, itt töltöttünk néhány napot. 13  Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol — úgy gondoltuk — van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak, majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak. 14  És egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira+ városából, és aki az Isten imádója volt, figyelt, és Jehova szélesre tárta a szívét,+ hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra. 15  Mikor pedig ő és a háznépe megkeresztelkedett,+ ezt mondta kérlelőn: „Ha úgy ítélitek meg, hogy hű vagyok Jehovához, jöjjetek el a házamba, és maradjatok ott.”+ És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.+ 16  Történt pedig, hogy amikor arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem+, jövendőmondó+ démon volt. Ő mindig nagy nyereséghez juttatta+ urait azzal, hogy a jövendölés mesterségét űzte. 17  Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és ezekkel a szavakkal kiáltozott+: „Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái, akik a megmentés útját hirdetik nektek!” 18  Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt,+ megfordult, és így szólt a szellemhez: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!”+ Ki is ment még abban az órában.+ 19  Mikor pedig az urai látták, hogy nyereségük reménysége odalett,+ megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket az elöljárókhoz,+ 20  és a polgári főtisztviselők elé vezetve őket, így szóltak: „Ezek az emberek nagy zavart keltenek+ városunkban, mert zsidók, 21  és olyan szokásokat hirdetnek,+ amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk.” 22  És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk felsőruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.+ 23  Miután sok ütést mértek rájuk,+ börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt.+ 24  Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe+ vetette őket, és a lábukat kalodába szorította.+ 25  Éjféltájban+ pedig Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte az Istent;+ igen, a rabok hallgatták őket. 26  Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a tömlöc alapjai. Ezenfelül nyomban megnyílt az összes ajtó, és mindenkinek megoldódtak a bilincsei.+ 27  Amikor a börtönőr felébredt álmából, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával,+ mert azt hitte, hogy elszöktek a rabok.+ 28  Pál azonban hangos szóval felkiáltott, ezt mondva: „Ne tégy kárt magadban,+ hisz mind itt vagyunk!” 29  Az tehát világosságot kért, beugrott, és remegés fogta el, úgy borult le+ Pál és Silás elé. 30  Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem,+ hogy megmentést nyerjek?” 31  Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentést nyersz,+ te és a háznéped.”+ 32  Aztán szólták Jehova szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak.+ 33  Ő pedig maga mellé vette őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta sebeiket, majd ő és az övéi késedelem nélkül megkeresztelkedtek+ mindahányan. 34  És elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örvendezett egész háznépével, most, hogy hitt az Istenben. 35  Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők+ elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják: „Bocsásd szabadon azokat az embereket!” 36  Így aztán a börtönőr hírül adta Pálnak a szavaikat: „A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy ti ketten szabadon bocsáttassatok. Most azért jöjjetek ki, és menjetek el békével!” 37  Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, akik római emberek vagyunk,+ és börtönbe vetettek; most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ők maguk, és vigyenek ki minket!” 38  A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a beszédeket a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem vett erőt, amikor meghallották, hogy rómaiak.+ 39  Odamentek hát, és kérlelték őket, és miután kivitték őket, azt kérték tőlük, hogy távozzanak a városból. 40  Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket,+ majd eltávoztak.

Lábjegyzetek