Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 15:1–41

15  Lejöttek némelyek Júdeából,+ és így kezdték tanítani a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül+ Mózes szokása szerint,+ nem részesülhettek megmentésben.”  Mikor pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez+ e vita ügyében.  Így aztán ezek az emberek, miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabon,+ folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül, részletesen elmondva a nemzetekből valók megtérését,+ és nagy örömet szereztek az összes testvérnek.+  Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket,+ ők pedig elbeszélték, mennyi mindent tett általuk az Isten.+  Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták: „Szükséges körülmetélni őket,+ és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”+  Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.+  Miután pedig sokat vitatkoztak,+ Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy az Isten a kezdeti napoktól fogva úgy választott közöttetek, hogy a nemzetekből valók az én szám által hallják a jó hír szavát, és higgyenek;+  és az Isten, aki ismeri a szívet,+ tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet,+ mint ahogy nekünk is.  És semmi különbséget sem tett köztünk és köztük,+ hanem a hit által megtisztította a szívüket.+ 10  Most tehát miért teszitek próbára az Istent azzal, hogy olyan igát+ raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősatyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?+ 11  Ellenkezőleg, bízunk benne, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége+ által nyerünk megmentést, ugyanúgy, mint ők is.”+ 12  Erre az egész tömeg elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint elmondták azt a sok jelet és előjelet, melyet általuk tett az Isten a nemzetek között.+ 13  Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!+ 14  Simeon+ részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.+ 15  És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva: 16  »Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom,+ 17  hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket,+ 18  amik régtől fogva ismeretesek.«+ 19  Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik az Istenhez térnek,+ 20  hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól,+ a paráznaságtól+, a megfojtott állattól+ és a vértől.+ 21  Mert Mózesnek a hajdani idők óta megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák őt.”+ 22  Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt jónak találták, hogy maguk közül választott férfiakat küldjenek Antiókiába Pállal és Barnabással, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak+ hívtak, és Silást, akik vezető férfiak voltak a testvérek között; 23  és ezt írták saját kezűleg: „Az apostolok és a vének, a testvéreitek, a nemzetekből való antiókiai+, szíriai és ciliciai+ testvéreknek: Üdvözlet! 24  Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk nyugtalanságot okoztak nektek beszédeikkel,+ megpróbálva feldúlni a lelketeket — pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást —,+ 25  teljes egyetértésre jutottunk,+ és jónak találtuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal+; 26  ezek olyan emberek, akik odaadták lelküket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.+ 27  Elküldjük tehát Júdást és Silást+, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.+ 28  Mert a szent szellem+ és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet+ ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: 29  tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól,+ a vértől+, a megfojtott állattól+ és a paráznaságtól.+ Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől,+ jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” 30  Ezek tehát, amikor elbocsátották őket, lementek Antiókiába+, és egybegyűjtve a tömeget, átnyújtották nekik a levelet. 31  Azok miután felolvasták, örvendeztek a bátorításnak.+ 32  Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták+ voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.+ 33  Miután pedig egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek elbocsátották őket békében+ azokhoz, akik elküldték őket. 34  —— 35  Pál és Barnabás azonban tovább időzött Antiókiában+, sokadmagukkal tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.+ 36  Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak: „Mindenekelőtt térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak.”+ 37  Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost is, akit Márknak+ hívtak. 38  Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál+ eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára. 39  Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy elváltak egymástól; Barnabás+ magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.+ 40  Pál Silást+ választotta ki, és elment, miután a testvérek rábízták őt Jehova ki nem érdemelt kedvességére.+ 41  Átment Szírián és Cilicián, erősítve a gyülekezeteket.+

Lábjegyzetek