Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 14:1–28

14  Ikóniumban+ pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába,+ és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek+ nagy tömege lett hívővé.  Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták+ és rosszra befolyásolták a nemzetekből valók lelkét a testvérek ellen.+  Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátorsággal beszéltek Jehova felhatalmazása által, aki tanúskodott az ő ki nem érdemelt kedvességének szava mellett azzal, hogy megadta, hogy jelek és előjelek történjenek az ő kezük által.+  A városbeli tömeg azonban megoszlott, és némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.  Mikor pedig a nemzetekből valók csakúgy, mint a zsidók, az elöljáróikkal együtt erőszakos kísérletet tettek arra, hogy arcátlanul bánjanak velük, és köveket vessenek rájuk,+  ők, értesülve erről, elmenekültek+ Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg a környékre;  és ott tovább hirdették a jó hírt.+  Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi, aki anyja méhétől fogva sánta volt,+ és még soha nem járt.  Ez figyelt, amint Pál beszélt, ő pedig rászegezve tekintetét, és látva, hogy van hite+ ahhoz, hogy gyógyulást nyerjen, 10  hangos szóval ezt mondta: „Állj a lábadra egyenesen!” Az pedig felugrott, és járni kezdett.+ 11  A sokaság pedig látva, hogy mit tett Pál, felemelte a hangját, és likaóniai nyelven ezt mondta: „Az istenek+ emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!” 12  Aztán Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mivel ő vitte a szót. 13  A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat+ kívánt bemutatni. 14  Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták felsőruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva: 15  „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk,+ akiknek ugyanolyan fogyatékosságaik vannak,+ mint nektek, és hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezektől a hiábavaló+ dolgoktól térjetek az élő Istenhez,+ aki alkotta az eget,+ a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 16  Az elmúlt nemzedékekben hagyta, hogy a nemzetek mind a maguk útján járjanak,+ 17  bár valójában nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett,+ esőket+ adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel.”+ 18  És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik. 19  Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot,+ megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.+ 20  Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.+ 21  És miután hirdették a jó hírt annak a városnak, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek,+ visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába. 22  Erősítették a tanítványok lelkét,+ bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és ezt mondva: „Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába.”+ 23  Ezenfelül véneket+ neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és böjtölésekkel+ imádkozva rábízták őket Jehovára,+ akiben hívőkké lettek. 24  Átmenve Pizidián, Pamfíliába+ érkeztek, 25  és miután szólták a szót Pergában, lementek Attáliába. 26  Onnan pedig elhajóztak Antiókiába+, ahol annak idején rábízattak az Isten ki nem érdemelt kedvességére a végett a munka végett, amelyet most teljesen elvégeztek.+ 27  Amikor megérkeztek, és egybegyűjtötték a gyülekezetet, elmondták+, mennyi mindent tett általuk az Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.+ 28  Így aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

Lábjegyzetek