Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Cselekedetek 13:1–52

13  Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták+ és tanítók: Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz+, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt nevelkedett, és Saul.  Amint ezek nyilvánosan szolgáltak+ Jehovának, és böjtöltek, a szent szellem így szólt: „Válasszátok külön nekem mindenki közül Barnabást és Sault+ arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”  Akkor böjtöltek, imádkoztak, reájuk tették a kezüket,+ és elbocsátották őket.  Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.  És amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték az Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János+ is velük volt mint segítőtárs.  Miután az egész szigeten átmentek egészen Páfoszig, találkoztak egy férfival, egy varázslóval és hamis prófétával+, egy zsidóval, akinek Barjézus volt a neve.  Ez Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy intelligens férfival volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és komolyan igyekezett hallani az Isten szavát.  Elimász, a varázsló azonban (így fordítják ugyanis a nevét) kezdett ellenszegülni nekik,+ és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől.  Saul, aki Pál is, betelve szent szellemmel, reá szegezte tekintetét, 10  és így szólt: „Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia,+ te minden igazságosnak ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova helyes útjait? 11  Nos hát, íme, Jehova keze rajtad van, és vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig.” Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbe járt, és embereket keresett, hogy kézen fogva vezessék őt.+ 12  Akkor a prokonzul+ a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán. 13  Pál és a vele levők pedig tengerre szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai+ Pergába. János+ azonban elment tőlük, és visszatért+ Jeruzsálembe. 14  Ők pedig továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába, és bemenve sabbatnapon a zsinagógába,+ helyet foglaltak. 15  A Törvény+ és a Próféták nyilvános felolvasása után a zsinagógai elöljárók+ hozzájuk küldtek, ezt mondva: „Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!” 16  Erre Pál felkelt, és kezével intve,+ ezt mondta: „Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik félitek az Istent, halljátok!+ 17  Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősatyáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor jövevényként lakoztak Egyiptom földjén, és felemelt karral kihozta őket onnan.+ 18  És egy körülbelül negyvenéves+ időszakon át tűrte viselkedésüket a pusztában. 19  Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, sorsvetéssel felosztotta földjüket;+ 20  mindezt mintegy négyszázötven év alatt. Ezek után pedig bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.+ 21  Attól kezdve azonban királyt követeltek,+ és az Isten Sault, a Kís fiát adta nekik, a Benjámin törzséből való férfit,+ negyven évre. 22  És miután őt elmozdította,+ Dávidot támasztotta nekik királyul,+ akiről tanúskodott is, és ezt mondta: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát,+ a szívem szerint való férfit,+ aki megteszi majd mindazt, amit kívánok.«+ 23  Az ő utódjai+ közül Isten az ígérete szerint megmentőt+ hozott Izraelnek, Jézust, 24  miután János+ — még Annak+ színrelépése előtt — megbánást jelképező keresztséget hirdetett nyilvánosan Izrael egész népének. 25  János pedig, mikor pályafutásának befejezése felé járt, így beszélt: »Kinek gondoltok engem? Én nem ő vagyok. Hanem íme, utánam jön valaki, akinek a lábán a sarut nem vagyok méltó megoldani.«+ 26  Férfiak, testvérek, akik Ábrahám nemzetségének fiai vagytok, és mások közöttetek, akik félik az Istent! Ennek a megmentésnek a szava nekünk küldetett el.+ 27  Mert Jeruzsálem lakosai és elöljáróik nem ismerték fel Őt,+ hanem amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit,+ melyeket minden sabbaton felolvasnak, 28  és bár semmi halálra való okot nem találtak,+ a kivégzését követelték Pilátustól.+ 29  Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla,+ levették az oszlopról,+ és egy emléksírba fektették.+ 30  Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül;+ 31  és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt.+ 32  Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősatyáknak tett ígéretről szól:+ 33  az Isten egészen beteljesítette azt nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által;+ mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam, én Atyáddá lettem a mai napon.«+ 34  Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlásba, így jelentette ki: »Nektek adom a Dávid iránti szerető-kedvesség megnyilvánulásait, amelyek megbízhatók.«+ 35  Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja: »Nem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.«+ 36  Egyfelől ugyanis Dávid+ az Isten kifejezett akaratát szolgálta a maga nemzedékében, és halálalvásba merült, és ősatyái mellé fektették, és bizony romlást látott.+ 37  Másfelől, akit az Isten feltámasztott, az nem látott romlást.+ 38  Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy Általa a bűnök megbocsátását hirdetjük nektek,+ 39  és hogy mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket,+ Általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.+ 40  Vigyázzatok tehát, nehogy reátok jöjjön, ami megmondatott a Prófétákban: 41  »Lássátok, ti, akik megvetést tanúsítotok, és csodálkozzatok rajta, és legyetek semmivé, mert egy cselekedetet viszek véghez a ti napjaitokban, olyan cselekedetet, amelyet semmiképpen nem hisztek el, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek.«”+ 42  Mikor pedig mentek kifelé, az emberek nagyon kérték, hogy a következő sabbaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.+ 43  Így, miután feloszlott a zsinagógai gyűlés, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást,+ azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatni+ kezdték őket, hogy maradjanak meg az Isten ki nem érdemelt kedvességében+. 44  A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova szavát.+ 45  Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység+ töltötte el őket, és kezdtek káromlóan ellentmondani a Pál által mondottaknak.+ 46  Így aztán Pál és Barnabás bátran ezt mondták: „Szükséges volt, hogy először nektek szólják az Isten szavát.+ Mivel ti eltaszítjátok azt magatoktól,+ és nem ítélitek magatokat méltónak az örök életre, íme, a nemzetekhez fordulunk.+ 47  Jehova valójában parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal: »Nemzetek világosságává neveztelek ki,+ hogy szabadítás légy a föld végső határáig.«”+ 48  Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, örvendezni kezdtek, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát,+ és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.+ 49  Jehova szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken.+ 50  A zsidók+ azonban felzaklatták az Istent imádó, tekintélyes asszonyokat, továbbá a város főembereit, és üldözést+ szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határaikon kívülre. 51  Ők lerázták lábukról a port ellenük,+ és elmentek Ikóniumba. 52  A tanítványok pedig továbbra is telve voltak örömmel+ és szent szellemmel.

Lábjegyzetek