Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Nehémiás 5:1–19

5  A nép és a feleségek azonban nagy kiáltásban+ törtek ki zsidó testvéreik ellen.+  Voltak, akik ezt mondták: „Fiainkat és leányainkat zálogul adjuk, hogy gabonához jussunk, együnk és életben maradjunk.”+  És voltak, akik ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk,+ hogy gabonához jussunk az éhínség idején.”  És voltak, akik ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön a királyi sarc+ miatt mezőinkre és szőlőinkre.+  Testünk olyan, mint testvéreink teste,+ fiaink olyanok, mint az ő fiaik, de lám, fiainkat és leányainkat rabszolgákká alacsonyítjuk,+ és leányaink közül néhány már le is alacsonyíttatott. Nincs hatalom kezünkben, miközben mezőink és szőlőink másokéi.”  Én pedig nagy haragra gerjedtem, amint meghallottam kiáltásukat és e szavakat.  Szívem meghányta-vetette a dolgot, majd korholni+ kezdtem az előkelőket és a helytartókat, ezt mondva: „Bizony uzsoráskodtok+ saját testvéreitekkel!” Ezután nagy gyűlést hívtam össze miattuk,+  és így szóltam hozzájuk: „Mi vásároltuk vissza+ a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket, amennyire csak hatalmunkban volt; ti meg eladnátok saját testvéreiteket?+ Hát nekünk legyenek ők eladva?” Erre elnémultak, és nem találtak szavakat.+  Ekkor így folytattam: „Nem jó, amit cselekszetek.+ Hát nem a mi Istenünk+ félelmében+ kellene járnotok a nemzeteknek, ellenségeinknek gyalázkodása+ miatt?+ 10  Hiszen én, a testvéreim és a szolgáim is pénzt és gabonát kölcsönzünk nekik. Kérlek benneteket, hagyjunk fel azzal, hogy kamatra adunk kölcsönt!+ 11  Kérlek benneteket, adjátok vissza nekik mezőiket,+ szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat a mai napon, és a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét, amit kamatként követeltek tőlük.” 12  Erre így feleltek: „Visszaadjuk,+ és nem követelünk tőlük semmit.+ Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.”+ Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem őket, hogy e szavak szerint cselekszenek.+ 13  És kiráztam a keblemen lévő ruhát, majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és a megszerzett tulajdonából, aki nem cselekszi meg e szót; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!”+ És dicsérni kezdték Jehovát.+ A nép pedig e szóval összhangban cselekedett.+ 14  Egy másik dolog: Attól a naptól fogva, hogy ő megbízott azzal, hogy kormányzójuk+ legyek Júda földjén, Artaxerxész+ király huszadik+ évétől a harminckettedik+ évéig, tizenkét éven át, én és a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó kenyeret.+ 15  Az előttem lévő korábbi kormányzók súlyos terheket raktak a népre, és naponta negyven ezüstsekelt vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is hatalmaskodtak a nép felett.+ Én viszont, Istentől való félelmemben,+ nem cselekedtem így.+ 16  Sőt, segítettem e falon végzett munkában,+ és nem szereztünk mezőt sem;+ minden szolgám odagyülekezett a munkára. 17  És a zsidók meg a helytartók, százötven ember, és azok, akik hozzánk jöttek a körülöttünk lévő nemzetek közül, ott voltak az asztalomnál.+ 18  És ezt készítették el minden napra: egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból+. Emellett azonban nem követeltem meg a kormányzónak járó kenyeret, mert nehéz volt a népen a szolgálat terhe. 19  Emlékezz meg rólam,+ Istenem, az én javamra+ — mindarról, amit e népért tettem.+

Lábjegyzetek