Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Nehémiás 4:1–23

4  Történt pedig, hogy amint Szanballat+ meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, feldühödött+, igen megharagudott, és gúnyolni+ kezdte a zsidókat.  Így szólt testvérei+ és Szamária hadserege előtt, igen, ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Hát saját magukban bíznak? Talán áldozni fognak?+ Vajon egy nap alatt befejezik? Életre keltik-e a köveket a romhalmazból,+ holott azok megégtek?”  Az ammonita+ Tóbiás+ pedig mellette volt, és így folytatta: „Hát még amit építenek! Ha egy róka+ menne fel rá, az is lerombolná kőfalukat.”  Halld meg,+ ó, Istenünk, hisz megvetetté lettünk!+ Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat,+ és add át őket a fosztogatásnak a fogság földjén.  Ne fedezd el vétküket+ és bűnüket színed elől. Ne töröltessék el az, hisz bosszúságot okoztak az építőknek.  És tovább építettük a falat, és az egész fal összeért egészen félmagasságig. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.+  És történt, hogy amint Szanballat+, Tóbiás+ és az arabok+, az ammoniták+ meg az asdódiak+ meghallották, hogy Jeruzsálem falainak helyreállítása előrehaladt, mivel már elkezdték betömni a réseket, igen feldühödtek.  Mindannyian összeesküvést szőttek,+ hogy eljönnek, harcolnak Jeruzsálem ellen, és bajt okoznak nekem.  Mi viszont imádkoztunk+ Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük, éjjel és nappal őmiattuk. 10  Júda pedig ezt mondta: „Fogytán a teherhordó+ ereje, a rom pedig sok,+ és mi képtelenek vagyunk építeni a falat.” 11  Mi több, ellenségeink ezt mondták: „Nem tudnak meg+ és nem vesznek észre semmit, míg közéjük nem megyünk. Megöljük őket, és leállítjuk a munkát.” 12  És történt, hogy amikor csak a közelükben élő zsidók bejöttek, ezt mondták nekünk tízszer is: „Feljönnek ők mindazokról a helyekről, ahová ti majd visszatértek hozzánk.” 13  Ezért embereket állítottam a fal mögötti hely legalsó részeire, a nyílt helyekre, és felállítottam a népet családonként, kardjaikkal+, lándzsáikkal+ és íjaikkal. 14  Mikor láttam, mennyire félnek, nyomban felkeltem, és így szóltam az előkelőkhöz+, a helytartókhoz+ és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük!+ A nagy+ és félelmet keltő+ Jehovára gondoljatok! Harcoljatok testvéreitekért,+ fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” 15  Történt pedig, hogy mihelyt ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk ezt, és így az igaz Isten meghiúsította tervüket,+ és mi mindannyian visszatértünk a falhoz, ki-ki a maga munkájához, 16  igen, attól a naptól fogva legényeim+ fele a munkában tevékenykedett, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt;+ és a fejedelmek+ ott álltak Júda egész háza mögött. 17  A fal építői és azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel a munkát végezték, másikkal+ pedig a dárdát+ tartották. 18  És az építők felövezték magukat, mindegyikük derekán ott volt a kardja+ miközben épített;+ és mellettem volt az, akinek a kürtöt+ kellett megfújnia. 19  Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz+ és a többiekhez a népből: „A munka nagy és kiterjedt, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze. 20  Ahol halljátok a kürt szavát, oda gyűljetek össze hozzánk. A mi Istenünk fog harcolni értünk.”+ 21  Míg mi a munkát végeztük, az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig. 22  Akkor még ezt is mondtam a népnek: „Töltsék a férfiak az éjszakát — ki-ki a maga szolgájával — Jeruzsálemben,+ és legyenek őreink éjjel, munkásaink nappal.” 23  Sem én+, sem testvéreim+, sem szolgáim+, sem az őrök+, akik mögöttem voltak, nem vetettük le ruháinkat, hanem mindannyian jobb kezünkben tartottuk dárdánkat+.

Lábjegyzetek