Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Nehémiás 2:1–20

2  Niszán+ hónapban történt, Artaxerxész+ király huszadik+ évében: bor volt előtte, én pedig, ahogyan szoktam, felvettem a bort, és a királynak adtam.+ Ám azelőtt sohasem voltam szomorú őelőtte.+  A király ezért így szólt hozzám: „Miért szomorú az arcod,+ holott nem vagy beteg? Nem más ez, mint a szív szomorúsága.”+ Ekkor nagyon megijedtem.  Majd így szóltam a királyhoz: „Éljen a király időtlen időkig!+ Hogy ne lenne szomorú az arcom, amikor a város,+ ősatyáim sírhelyeinek+ háza szétdúltan hever, kapuit pedig tűz emésztette meg?”+  Ezt mondta erre a király: „Mit kívánsz?”+ És azonnal imádkoztam+ az egek Istenéhez.+  Ezután így szóltam a királyhoz: „Ha jónak tetszik a királynak,+ és ha szolgád kedves teelőtted,+ azt kérem, hogy küldj engem Júdába, ősatyáim sírhelyeinek városába, hogy újjáépíthessem+ azt.”  A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült: „Meddig tart majd utazásod, és mikor térsz vissza?” Amikor megmondtam neki a kijelölt időt+, jónak tűnt+ a királynak, hogy elküldjön engem.  És ezt mondtam a királynak: „Ha jónak tetszik a királynak, adjon nekem leveleket+, amelyek a Folyón+ túli kormányzóknak+ szólnak, hogy engedjenek átutazni, míg Júdába nem érek;  és Asáfnak, a királyi liget őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem fát, hogy gerendából megépítsük a házhoz+ tartozó vár+ kapuit, valamint a város falához+, meg a házhoz, amelybe megyek.” Így hát a király megadta nekem azokat, Istenemnek rajtam nyugvó jó keze szerint.+  Végül a Folyón túli kormányzókhoz+ jutottam, és átadtam nekik a király leveleit. A király emellett főembereket küldött el velem a hadseregből, meg lovasokat. 10  Mikor a horoni+ Szanballat+ és a szolga, az ammonita+ Tóbiás+ meghallotta ezt, nagyon rossznak+ tűnt a szemükben, hogy egy ember azért jött, hogy Izrael fiainak javát keresse. 11  Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott. 12  Majd felkeltem éjjel, én és még néhány férfi velem, de egyetlen embernek sem mondtam el,+ amit Isten a szívembe adott, hogy Jeruzsálemért tegyek.+ Nem volt velem más háziállat, csak az, amelyiken ültem. 13  És éjjel kimentem a Völgy kapun+ át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig+, és vizsgálgattam Jeruzsálem falait,+ mennyire rombolták le azokat, és mennyire emésztette meg kapuit+ a tűz. 14  Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz+ és a Király tavához, de az alattam lévő háziállatnak nem volt már hely, hogy továbbjöjjön. 15  Én azonban leereszkedtem a völgybe*+ éjnek idején, és vizsgálgattam a falat; majd visszatérve bementem a Völgy kapun,+ és visszaérkeztem. 16  A helytartók+ pedig nem tudták, hová mentem és mit tettem; a zsidóknak, és a papoknak, az előkelőknek, meg helytartóknak és a többieknek, akik a munkán dolgoztak, még nem mondtam el semmit. 17  Majd így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen nagy nyomorúságban vagyunk, mily szétdúltan hever Jeruzsálem, és a kapui tűzben égtek meg. Jöjjetek, építsük újjá Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk többé gyalázattá!”+ 18  És elbeszéltem nekik, miként volt jó rajtam Istenemnek keze,+ valamint a király szavait+ is, amelyeket mondott nekem. És így feleltek: „Keljünk fel, és építsünk!” És megerősítették kezeiket a jó munkára.+ 19  Mikor pedig a horoni Szanballat+ és a szolga+, az ammonita+ Tóbiás+ meg az arab+ Gesem+ meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk,+ megvetően tekintettek ránk, és ezt mondták: „Mi ez, amit műveltek? Talán a király ellen lázadtok?”+ 20  Én azonban feleltem nekik, és ezt mondtam: „Az egek Istene+ fog sikeressé tenni bennünket.+ Mi, az ő szolgái, felkelünk és bizony építünk. Nektek viszont nincs részetek,+ sem jogos követelésetek Jeruzsálemben, sem semmi, amiről rátok emlékeznének.”+

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.