Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Máté 9:1–38

9  Beszállt tehát a csónakba, átkelt, és elment a maga városába.+  És íme, odavittek hozzá egy ágyon fekvő béna embert.+ Jézus a hitük láttán ezt mondta a bénának: „Bátorság, gyermekem; megbocsáttattak bűneid.”+  És íme, némelyek az írástudók közül így szóltak magukban: „Ez káromlást szól.”+  Jézus pedig ismerve gondolataikat,+ ezt mondta: „Miért gondoltok gonosz dolgokat szívetekben?+  Például, melyik könnyebb, azt mondani, hogy megbocsáttattak bűneid, vagy azt mondani, hogy kelj fel, és járj?+  De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön bűnöket megbocsátani . . .”+ Akkor így szólt a bénához: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza!”+  Az pedig felkelt és hazament.  Amikor a sokaság látta ezt, félelem szállta meg, és dicsőítették az Istent,+ aki ilyen hatalmat+ adott embereknek.  Amint továbbment onnan Jézus, meglátott egy Máté nevű embert, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ Erre az felkelt, és követte őt.+ 10  Később, amikor az asztalnál feküdt a házban,+ íme, sok adószedő meg bűnös jött, és kezdtek letelepedni Jézus és tanítványai társaságában. 11  Látva ezt a farizeusok, mondogatni kezdték a tanítványainak: „Miért van az, hogy a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel eszik?”+ 12  Hallva őket, ezt mondta: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra+, a betegségben szenvedőknek viszont igen. 13  Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.«+ Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.” 14  Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok szoktunk böjtölni, de a te tanítványaid nem böjtölnek?”+ 15  Jézus erre ezt mondta nekik: „Van-e okuk keseregni a vőlegény barátainak, amíg velük van a vőlegény?+ De jönnek majd napok, amikor elveszik+ tőlük a vőlegényt, és akkor majd böjtölni fognak.+ 16  Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára, mert az erősebb anyag kiszakítana a felsőruhából, és még rosszabb lenne a szakadás.+ 17  Új bort sem tesznek régi bortömlőkbe; ha pedig megteszik, akkor a bortömlők szétrepednek, a bor kifolyik, és a bortömlők tönkremennek;+ az új bort inkább új bortömlőkbe teszik, és mindkettő megmarad.”+ 18  Míg ő ezeket mondta nekik, íme, egy bizonyos elöljáró+, aki odament, hódolni kezdett neki,+ és így szólt: „A lányom most már biztosan halott,+ de jöjj, tedd rá a kezed, és életre kel.”+ 19  Jézus akkor felkelt, és követni kezdte őt; ugyanígy a tanítványai is. 20  És íme, egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban+ szenvedett, odalépett hátulról, és megérintette felsőruhájának rojtozatát;+ 21  mert ezt mondogatta magában: „Ha csak megérintem a felsőruháját, rendbe jövök.”+ 22  Jézus megfordult, és észrevéve őt ezt mondta: „Bátorság, leányom; a hited gyógyulást szerzett neked.”+ És az asszony még abban az órában rendbe jött.+ 23  Mikor pedig Jézus az elöljáró házába ért,+ és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,+ 24  ezt mondta: „Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, hanem alszik.”+ Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta.+ 25  Mikor aztán kiküldték a sokaságot, ő mindjárt bement, megfogta a kislány kezét,+ az pedig felkelt.+ 26  Az erről szóló hír persze elterjedt azon az egész vidéken. 27  Amint Jézus továbbment onnan, két vak+ követte őt, és így kiáltoztak: „Irgalmazz nekünk,+ Dávid Fia!” 28  Miután Jézus bement a házba, a vakok odamentek hozzá, ő pedig megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e+, hogy meg tudom ezt tenni?” Így válaszoltak neki: „Igen, Uram.” 29  Akkor megérintette a szemüket,+ és ezt mondta: „Legyen nektek a hitetek szerint.” 30  És megnyílt a szemük. Jézus ezenkívül erélyesen megparancsolta nekik: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!”+ 31  De ők, miután kimentek, hírét vitték azon az egész vidéken.+ 32  Mikor pedig ezek éppen elmentek, íme, odavittek hozzá egy démontól megszállt némát;+ 33  és miután kiűzte a démont, beszélt a néma.+ A sokaság bizony csak ámult,+ és ezt mondta: „Soha semmi effélét nem láttak még Izraelben!” 34  De a farizeusok ezt kezdték mondogatni: „A démonok uralkodója által űzi ki a démonokat.”+ 35  És Jézus körútra indult minden városba és faluba, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot.+ 36  Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett+ irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok.+ 37  Akkor így szólt a tanítványaihoz: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés.+ 38  Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.”+

Lábjegyzetek