Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Máté 27:1–66

27  Amikor reggel lett, tanácskozást tartott az összes papi elöljáró és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra juttassák őt.+  És megkötözték, azután elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.+  Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték, lelkifurdalást érzett, és visszavitte a harminc+ ezüstöt a papi elöljáróknak és a véneknek,  és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos vért+ árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!”+  Így hát bedobta a templomba az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.+  A papi elöljárók pedig fogták az ezüstöket, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba dobni őket, mert vérnek ára ez.”  Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét idegenek temetésére.  Ezért hívják azt a mezőt „Vérmezőnek”+ mind a mai napig.  Akkor beteljesedett, ami megmondatott Jeremiás próféta által, aki így szólt: „És vették a harminc ezüstöt,+ a felbecsültnek árát, akire Izrael némely fiai árat szabtak, 10  és odaadták a fazekas+ mezejéért, aszerint, amit megparancsolt nekem Jehova.” 11  Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Jézus így felelt: „Magad mondod.”+ 12  De amikor a papi elöljárók és a vének vádolták,+ semmit sem válaszolt.+ 13  Akkor Pilátus ezt mondta neki: „Nem hallod, mennyi mindenről tesznek ellened bizonyságot?”+ 14  Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.+ 15  Ünnepekkor pedig a kormányzónak szokása volt szabadon bocsátani egy rabot a sokaságnak, azt, akit akartak.+ 16  Éppen abban az időben volt egy hírhedt rabjuk, akit Barabásnak+ hívtak. 17  Így hát, miután egybegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon, Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?”+ 18  Mert tisztában volt vele, hogy irigységből+ adták át.+ 19  Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége elküldött hozzá valakit ezekkel a szavakkal: „Ne legyen semmi közöd ahhoz az igazságos+ emberhez, mert sokat szenvedtem ma álmomban+ miatta.” 20  A papi elöljárók és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék,+ Jézust pedig pusztíttassák el. 21  A kormányzó tehát így szólt hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.”+ 22  Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”+ 23  Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+ 24  Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett,+ megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. Magatok lássátok.” 25  Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és gyermekeinkre!”+ 26  Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta,+ és átadta, hogy feszítsék oszlopra.+ 27  Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és egybegyűjtötték hozzá az egész katonai egységet.+ 28  Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,+ 29  tövisből koronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és csúfot űztek+ belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”+ 30  Leköpték,+ fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét. 31  Végül, miután csúfot űztek+ belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, és elvezették, hogy oszlopra feszítsék.+ 32  Kifelé menet egy Simon nevű, cirénei születésű emberre találtak.+ Ezt szolgálatra kényszerítették, hogy vegye fel a kínoszlopot. 33  És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának+, más szóval Koponyahelynek hívnak, 34  epével elegyített bort+ adtak neki inni; de amikor megízlelte, nem volt hajlandó inni.+ 35  Miután oszlopra feszítették,+ szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,+ 36  aztán ott ültek, és őrködtek felette. 37  Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.”+ 38  Akkor oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 39  Az arra menők pedig kezdtek becsmérlően beszélni+ róla, és a fejüket csóválva+ 40  ezt mondták: „Ó, te, aki állítólag lerombolod a templomot,+ és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”+ 41  Hasonló módon a papi elöljárók is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, kezdtek csúfot űzni belőle, és ezt mondták:+ 42  „Másokat megmentett; önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya+ ő; szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.+ 43  Az Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg+ most Az, ha akarja őt, hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok.«”+ 44  Ugyanígy kezdték gyalázni még a rablók is, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.+ 45  A hatodik órától fogva sötétség borult+ arra az egész földre, a kilencedik óráig.+ 46  A kilencedik óra körül Jézus hangos szóval felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+ 47  Ennek hallatán az ott állók közül némelyek ezt kezdték mondogatni: „Ez Illést hívja.”+ 48  És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú+ borral, rátette egy nádszálra, és kezdett inni adni neki.+ 49  De a többiek így szóltak: „Hagyjad! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”+ [[Egy másik fogott egy lándzsát, és átszúrta az oldalát, és vér és víz jött ki.]]+ 50  Jézus ismét felkiáltott hangos szóval, és kilehelte szellemét.+ 51  És íme, a szentély függönye+ kettéhasadt, felülről az aljáig,+ és a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.+ 52  És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt 53  (és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba+), és láthatóvá váltak sokak számára. 54  Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrködtek Jézus felett, látták a földrengést és a végbemenő dolgokat, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez.”+ 55  És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek;+ ezek elkísérték Galileából Jézust, hogy szolgáljanak neki.+ 56  Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.+ 57  Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa lett Jézusnak.+ 58  Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.+ Pilátus akkor megparancsolta, hogy adják ki.+ 59  És József vette a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,+ 60  és új emléksírjába fektette,+ amelyet a sziklába vágott. És egy nagy követ hengerítve az emléksír bejáratához, elment.+ 61  Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.+ 62  A következő napon, amely az előkészületi nap+ után volt, a papi elöljárók és a farizeusok egybegyűltek Pilátus elé, 63  és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy az a szélhámos, mikor még élt, azt mondta: »Három nap múltán+ feltámadok.« 64  Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják+ őt, és azt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!«, és ez az utolsó szélhámosság rosszabb legyen az elsőnél.” 65  Pilátus így szólt hozzájuk: „Van őrségetek.+ Menjetek, biztosítsátok, ahogy tudjátok.” 66  Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ,+ és őrséget állítottak.

Lábjegyzetek