Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Márk 5:1–43

5  Azután eljutottak a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére+.  És amint kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem hatalma alatt álló ember az emléksírok közül.+  A sírhelyek között volt a tanyája; és az ideig senki, de senki nem bírta őt megkötözni, még lánccal sem,  mert már gyakran megkötözték lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig valósággal összetörte, és senkinek sem volt ereje megfékezni őt.  Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírhelyekben meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát.  De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és hódolt neki,  és hangos szóval felkiáltva+ ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia?+ Megesketlek+ az Istenre, ne kínozz+!”  Ő ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”+  És még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az pedig ezt mondta neki: „Légió+ a nevem, mert sokan vagyunk.”+ 10  És többször kérlelte, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.+ 11  A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.+ 12  Ezért így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13  És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba, a csorda pedig — mintegy kétezer állat — a szakadék felé rohant, és ott a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe.+ 14  A pásztoraik pedig elmenekültek, és beszámoltak erről a városban és vidéken; és az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.+ 15  Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember felöltözve és ép elmével ott ül, az, akiben a légió volt, és félelem vett erőt rajtuk. 16  Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a démontól megszállt emberrel, és beszéltek a disznókról. 17  Ezért kérlelni kezdték, hogy menjen el a területükről.+ 18  Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelni kezdte őt, hogy hadd maradjon vele.+ 19  De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz+, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova,+ és milyen irgalmas+ volt hozzád.” 20  Az pedig elment, és kezdte hirdetni Dekapoliszban+, hogy mi mindent tett érte Jézus,+ és az emberek mind csodálkozni kezdtek. 21  Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal, vissza a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt egybe hozzá; ő pedig a tenger mellett volt.+ 22  Ekkor odajött az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lábához borult,+ 23  és többször így kérlelte őt: „A kislányom a halálán van. Jöjj, kérlek, és tedd rá a kezedet,+ hogy rendbe jöjjön és éljen.”+ 24  Erre ő elment vele. És nagy sokaság követte, és tolongott körülötte.+ 25  Volt pedig egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,+ 26  és sok orvostól sokat szenvedett,+ már minden vagyonát rájuk költötte, de semmi hasznát nem látta, sőt még rosszabbul lett. 27  Amikor hallott a Jézusról szóló dolgokról, a sokaságban, hátulról jőve, megérintette+ a felsőruháját, 28  mert ezt mondogatta: „Ha csak a felsőruháit érintem is, rendbe jövök.”+ 29  És azonnal elapadt vérzésének forrása, és megérezte testében, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.+ 30  Jézus is azonnal észrevette magán, hogy erő+ áradt ki belőle, ezért hátrafordult a sokaságban, és így szólt: „Ki érintette meg a felsőruháimat?”+ 31  De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság,+ és azt mondod: »Ki érintett meg?«” 32  Ő azonban körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt tette. 33  Az asszony pedig tudva, mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult eléje, és elmondta neki a teljes igazságot.+ 34  Ő ezt mondta neki: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével,+ és kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!”+ 35  Még beszélt, amikor odajöttek néhányan a zsinagógai elöljáró otthonából, és ezt mondták: „Leányod meghalt! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”+ 36  De Jézus meghallva a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”+ 37  És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.+ 38  Eljutottak hát a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és nagyon jajveszékeltek, 39  és miután bement, ezt mondta nekik: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A kisgyermek nem halt meg, hanem alszik.”+ 40  Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De ő mindnyájukat kiküldve, maga mellé vette a kisgyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a kisgyermek volt.+ 41  És megfogva a kisgyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi”, ami lefordítva azt jelenti: „Leányka, mondom neked, kelj fel!”+ 42  A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett, ugyanis már tizenkét éves volt. És rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól.+ 43  De újra meg újra megparancsolta nekik, hogy ezt senkivel se tudassák,+ majd szólt, hogy adjanak enni a leánynak.

Lábjegyzetek