Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Márk 4:1–41

4  Azután ismét tanítani kezdett a tenger mellett.+ És nagyon nagy sokaság gyülekezett össze hozzá, úgyhogy beszállt egy csónakba, és a tengeren tartózkodott, az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.+  Sok dolgot kezdett nekik tanítani szemléltetésekkel+, és tanításában+ ezt mondta nekik:  „Figyeljetek! Íme, a magvető kiment vetni.+  Amint vetett, némelyik mag az útfélre esett, majd jöttek a madarak, és felették.+  Más mag sziklás helyre esett, ahol persze nem volt sok földje, és azonnal szárba szökkent, mert nem volt mély a földje.+  De amikor felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.+  Más mag pedig a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és megfojtották, így nem hozott termést.+  Más magok pedig a jó földbe estek,+ s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan.”+  Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+ 10  Amikor aztán egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.+ 11  Erre ezt mondta nekik: „Nektek megadatott az Isten királyságának szent titka+, de a kívülállóknak minden szemléltetésekben adatik,+ 12  hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek.”+ 13  Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit? 14  A magvető a szót+ veti. 15  Ezek pedig az útfélen levők, ahová vetik a szót, de mihelyt meghallják azt, eljön Sátán,+ és elveszi a beléjük vetett szót.+ 16  És hasonlóképpen ezek a sziklás helyekre vetettek: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.+ 17  De mivel nincsen gyökér bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak.+ 18  Vannak még mások is, a tövisek közé vetettek; ezek azok, akik hallják a szót,+ 19  de ennek a világrendszernek az aggodalmai+, a gazdagság+ megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok+ a szívükbe hatolnak, és megfojtják a szót, és az gyümölcstelenné válik.+ 20  Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és gyümölcsöt teremnek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan.”+ 21  Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá tegyék? Nem azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?+ 22  Mert semmi sincs elrejtve másért, mint hogy lelepleződjék; semmit sem lepleztek el gondosan másért, mint hogy nyilvánosságra kerüljön.+ 23  Akinek van füle a hallásra, hallja!”+ 24  Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok.+ Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek,+ igen, többet is adnak hozzá nektek.+ 25  Mert akinek van, annak még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”+ 26  Ezután így folytatta: „Ily módon az Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember elveti a magot a földbe,+ 27  és éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja.+ 28  A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a zöld sarjat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban. 29  Mihelyt pedig a termés engedi, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.” 30  Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát, vagy milyen szemléltetésben ábrázoljuk?+ 31  A mustármaghoz hasonló, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön,+ 32  de miután elvetették, felnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt,+ úgyhogy az ég madarai+ az árnyéka alatt helyet találhatnak, ahol letelepedhetnek.”+ 33  Sok ilyen szemléltetéssel+ beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak figyelni. 34  Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.+ 35  Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”+ 36  Miután tehát elbocsátották a sokaságot, elvitték őt csónakban, ahol volt; és más csónakok is voltak vele.+ 37  Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.+ 38  De ő a csónak hátsó részében volt, és egy párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt elveszünk?”+ 39  Ekkor felkelt, megdorgálta a szelet, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!”+ És a szél elült, és nagy csendesség lett.+ 40  Erre így szólt hozzájuk: „Miért vagytok bátortalanok? Még mindig nincs hitetek?” 41  De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”+

Lábjegyzetek