Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Márk 15:1–47

15  Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a papi elöljárók a vénekkel és az írástudókkal, igen, az egész szanhedrin,+ és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.+  Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Ő így válaszolt neki: „Magad mondod.”+  A papi elöljárók pedig sok mindennel kezdték vádolni őt.+  Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit?+ Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”+  Jézus azonban semmit sem válaszolt többé, úgyhogy Pilátus elálmélkodott.+  Ünnepekkor szokása volt szabadon bocsátani nekik egy rabot, azt, akit kikértek.+  Abban az időben volt egy Barabás nevezetű rab, aki bilincsekben volt a zendülőkkel együtt, akik a zendülésükkor gyilkosságot követtek el.+  A sokaság tehát felment, és kérni kezdték, hogy tegye meg, amit meg szokott nekik tenni.  Pilátus így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”+ 10  Mert tisztában volt vele, hogy irigységből+ adták át a papi elöljárók.+ 11  De a papi elöljárók felzaklatták a sokaságot, hogy inkább Barabást bocsássa nekik szabadon.+ 12  Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának+ mondtok?”+ 13  Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd őt oszlopra!”+ 14  Pilátus azonban így szólt hozzájuk ezután: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd őt oszlopra!”+ 15  Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a sokaságnak,+ szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.+ 16  A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet,+ 17  majd bíborba öltöztették őt,+ töviskoronát fontak, és rátették. 18  És elkezdték köszönteni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”+ 19  És nádszállal verték a fejét, leköpték, és térdet hajtva hódoltak neki.+ 20  Végül, miután csúfot űztek belőle, lehúzták róla a bíbort, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.+ 21  Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött, szolgálatra kényszerítettek, hogy vegye fel a kínoszlopot.+ 22  Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’Koponyahelyet’ jelent.+ 23  Itt kábító hatású mirhás bort+ akartak adni neki, de ő nem fogadta el.+ 24  Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit,+ sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon.+ 25  A harmadik óra volt,+ amikor oszlopra feszítették. 26  És az ellene szóló vádat jelző felirat oda volt írva fent: „A zsidók királya”.+ 27  Ezenkívül oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 28  —— 29  Az arra menők becsmérlően+ beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+ 30  mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!”+ 31  Hasonló módon a papi elöljárók is csúfot űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!+ 32  Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.”+ Még azok is gyalázták, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.+ 33  Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult arra az egész földre a kilencedik óráig.+ 34  És a kilencedik órában Jézus hangos szóval felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+ 35  Némelyek a közelben állók közül, amikor ezt hallották, elkezdték mondogatni: „Íme! Illést hívja.”+ 36  Valaki pedig futott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és inni adott neki,+ ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”+ 37  Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.+ 38  És a szentély függönye+ felülről az aljáig kettéhasadt.+ 39  Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között lehelte ki utolsó leheletét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”+ 40  Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek;+ köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,+ 41  akik mindig elkísérték+ és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.+ 42  Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt, 43  eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten királyságát.+ Felbátorodott, és bemenve Pilátus elé, elkérte Jézus testét+. 44  De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45  Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.+ 46  Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, és levette őt, begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírhelybe fektette,+ és egy követ hengerített az emléksír bejáratához.+ 47  Mária Magdaléna és Mária, a Józsé anyja pedig továbbra is nézték a helyet, ahová fektették.+

Lábjegyzetek