Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Márk 10:1–52

10  Felkerekedett, és onnan Júdea határvidékeire ment, meg a Jordánon túlra,+ és ismét sokaság gyűlt össze hozzá, ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.  Farizeusok is jöttek, és hogy próbára tegyék, kérdezgetni kezdték tőle, hogy szabad-e a férfinak elválnia a feleségétől.+  Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”  Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy elbocsátólevelet írjunk, és elváljunk.”+  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetekre+ való tekintettel írta nektek ezt a parancsolatot.  De a teremtés kezdetétől fogva »Ő férfinak és nőnek alkotta őket.+  Ennélfogva a férfi elhagyja apját és anyját,  és a kettő e g y test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem e g y test.+  Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza.”+ 10  Amikor ismét a házban+ voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték efelől. 11  Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene,+ 12  ha pedig egy asszony a férjétől elválva máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.”+ 13  Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg azokat, de a tanítványok korholták őket.+ 14  Látva ezt, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket, mert ilyeneké az Isten királysága.+ 15  Bizony mondom nektek, hogy aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”+ 16  És karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket.+ 17  Amikor kifelé tartott, odafutott hozzá egy ember, térdre esett előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet örököljek?”+ 18  Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak+? Senki sem jó, csak egy, az Isten.+ 19  Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj.«+ »Ne kövess el házasságtörést.«+ »Ne lopj.«+ »Ne tanúskodj hamisan.+« »Ne csalj.«+ »Tiszteld apádat és anyádat.«”+ 20  Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 21  Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta így szólt hozzá: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!”+ 22  Ám az elszomorodott ezen a beszéden, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.+ 23  Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük az Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”+ 24  A tanítványok pedig meglepődtek+ szavain. Erre Jézus ismét ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni az Isten királyságába! 25  Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten királyságába.”+ 26  Ők még inkább elámultak, és így szóltak hozzá: „Ki részesülhet akkor megmentésben?”+ 27  Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknél ez lehetetlen, de nem így Istennél, mert Istennél minden lehetséges.”+ 28  Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”+ 29  Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, hogy senki sem hagyott el házat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,+ 30  aki százannyit+ ne kapna most, ebben az időszakban: házakat, fivéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel+, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet. 31  Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”+ 32  Akkor felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment, ők meg csak ámultak; de akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, aminek meg kell történnie vele:+ 33  „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a papi elöljáróknak és az írástudóknak, és ők halálra ítélik, majd átadják a nemzetekből valóknak,+ 34  és azok csúfot űznek belőle, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad.”+ 35  Odalépett pedig hozzá Jakab és János, Zebedeus két fia,+ és így szóltak hozzá: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”+ 36  Ő így szólt hozzájuk: „Mit akartok, mit tegyek értetek?” 37  Azok ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőségedben.”+ 38  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy megkeresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”+ 39  Ezt mondták neki: „Képesek vagyunk.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.+ 40  A jobbomhoz vagy a balomhoz való leülést azonban nem az én dolgom megadni,+ hanem azokat illeti az, akiknek készült.” 41  Nos, amikor a többi tíz hallott erről, felháborodott Jakab és János miatt.+ 42  De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akik a nemzeteken uralkodni látszanak, hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 43  Nem így van ez tiköztetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,+ 44  és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.+ 45  Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,+ hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul+ adja cserébe sokakért.”+ 46  És Jerikóba értek. De amint ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), a vak koldus.+ 47  Amikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid Fia,+ Jézus, irgalmazz nekem!”+ 48  Erre sokan erélyesen inteni kezdték, hogy legyen csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, irgalmazz nekem!”+ 49  Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” És odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Bátorság, kelj fel, hív téged!”+ 50  Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és Jézushoz ment. 51  Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?”+ A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”+ 52  Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj, a hited gyógyulást szerzett neked.”+ És azonnal visszanyerte látását,+ és követni kezdte őt az úton.+

Lábjegyzetek