Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 9:1–62

9  Ezután összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött, és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+  Aztán elküldte őket, hogy prédikálják az Isten királyságát, és gyógyítsanak,  ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se elemózsiás tarisznyát, se kenyeret, se ezüstpénzt, és két alsóruha se legyen nálatok.+  Ha pedig valahol bementek valaki otthonába, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább.+  És ahol nem fogadnak be titeket, kimenve abból a városból,+ rázzátok le a port lábatokról tanúságul ellenük.”+  Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+  Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon tanácstalan volt, mivel némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+  mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.  Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy igyekezett látni őt.+ 10  Mikor aztán az apostolok visszatértek, elbeszélték neki, mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11  A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik az Isten királyságáról,+ és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.+ 12  Azután a nap kezdett a vége felé közeledni. A tizenkettő pedig odament, és ezt mondta neki: „Bocsásd el a sokaságot, hogy bemenjenek a környező falvakba és tanyákra, szállást szerezzenek, és ennivalót találjanak, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13  Ő azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!”+ Így szóltak: „Semmi több nincs nálunk, mint öt kenyér meg két hal,+ hacsak esetleg mi magunk el nem megyünk élelmet venni mindezeknek az embereknek.”+ 14  Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott.+ De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket, ahogy étkezéseknél, körülbelül ötvenes csoportokban.”+ 15  Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16  Azután vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé.+ 17  Így hát mindannyian ettek, és jóllaktak, és összeszedték a darabokat, melyek utánuk maradtak, tizenkét kosárral.+ 18  Később, mialatt egymagában imádkozott, odagyűltek hozzá a tanítványok, ő pedig ezt kérdezgette tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19  Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; de mások Illésnek, és megint mások, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20  Akkor így szólt hozzájuk: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter ezt felelte: „Az Isten Krisztusának.”+ 21  Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22  majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a papi elöljárók és az írástudók, és meg kell öletnie,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+ 23  A továbbiakban aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 24  Mert aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, az megmenti azt.+ 25  Csakugyan, mi hasznot lát abból az ember, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszíti, vagy kárt szenved?+ 26  Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27  Igazán mondom pedig nektek: vannak az itt állók között némelyek, akik semmiképpen sem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják előbb az Isten királyságát.”+ 28  Valójában mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29  Mialatt imádkozott, arcának kinézete megváltozott,+ és öltözete szikrázóan fehér lett.+ 30  És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés volt az.+ 31  Ezek dicsőséggel jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelyet Jeruzsálemben kell beteljesítenie.+ 32  Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedett; de amikor teljesen felébredtek, látták a dicsőségét+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33  És miközben ezek elváltak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, kellemes nekünk itt lennünk; verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek”; de nem tudta, mit beszél.+ 34  Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és kezdte őket beárnyékolni. Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket.+ 35  És hang+ hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, a választott.+ Figyeljetek rá!”+ 36  És amikor a hang hallatszott, Jézus már egyedül volt.+ Ők pedig hallgattak, és senkinek nem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+ 37  Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság jött vele szembe.+ 38  És íme, a sokaságból egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyszülöttem,+ 39  és íme, egy szellem+ megfogja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és alig-alig távozik el tőle azután, hogy összevissza zúzta őt. 40  És kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”+ 41  Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom és elviselnem titeket? Vezesd ide a fiadat.”+ 42  De még mikor az feléje tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan szellemet, meggyógyította a fiút, és átadta az apjának.+ 43  Ekkor mindnyájan ámuldozni kezdtek az Isten fenséges hatalmán+. Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta tanítványainak: 44  „Fogadjátok be fületekbe ezeket a szavakat, mert az Emberfiának az emberek kezébe kell adatnia.”+ 45  De ők továbbra sem értették ezt a beszédet. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne lássák át, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről a beszédről.+ 46  Ezután okoskodás támadt közöttük, hogy melyikük lesz a legnagyobb.+ 47  Ismerve szívük okoskodását, Jézus fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,+ 48  és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között,+ az a nagy.”+ 49  János válaszképpen ezt mondta: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat,+ és megpróbáltuk megakadályozni+ őt ebben, mert nem követ téged velünk.”+ 50  De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”+ 51  Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok immár letelőben voltak, szilárdan Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy odamenjen. 52  Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak+ egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent; 53  de nem fogadták be őt, mert arra fordította arcát, hogy Jeruzsálembe menjen.+ 54  Amikor Jakab és János+ tanítvány látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz+ szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?” 55  De ő megfordult, és megdorgálta őket. 56  Így aztán egy másik faluba mentek. 57  És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”+ 58  Jézus pedig ezt mondta neki: „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59  Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60  De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el halottaikat, te pedig menj el, és mindenfelé hirdesd az Isten királyságát.”+ 61  Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam+ azoktól, akik háznépemhez tartoznak.” 62  Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét,+ és a mögötte levőkre néz.”+

Lábjegyzetek