Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 24:1–53

24  A hét első napján azonban jó korán a sírhelyhez mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+  Ám a követ az emléksírtól elhengerítve találták,+  és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.+  Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, íme, ott állt mellettük két férfi ragyogó öltözékben.+  Mivel az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az Élőt a halottak között?  [[Nincs itt, hanem feltámadt.+]] Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt,+  elmondva, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és oszlopra kell feszíttetnie, ámde a harmadik napon fel kell támadnia.”+  Így aztán visszaemlékeztek a beszédeire,+  és az emléksírtól visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek és a többieknek mind.+ 10  Mária Magdaléna, Johanna+ és Mária, a Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony+ is elmondta ezeket az apostoloknak. 11  De azok előtt képtelenségnek tűntek ezek a beszédek, és nem hittek+ az asszonyoknak. 12  [[Péter azonban felkelt, elfutott az emléksírhoz, és ahogy előrehajolt, csak a pólyákat látta. Elment hát, és csodálkozott magában a történteken.]] 13  De íme, még azon a napon ketten közülük úton voltak egy faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométernyi távolságra volt, és amelynek Emmaus volt a neve, 14  és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.+ 15  Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett,+ és csatlakozott hozzájuk; 16  szemük azonban be volt fogva, hogy ne ismerjék fel őt.+ 17  Így szólt hozzájuk: „Mik ezek a dolgok, amelyekről vitáztok magatok között, ahogy itt mentek?” És ők szomorú arccal megálltak. 18  Az egyik, akinek Kleopás volt a neve, így válaszolt neki: „Egyedül laksz jövevényként Jeruzsálemben, hogy nem tudod, milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?” 19  Erre így szólt hozzájuk: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak, aki próféta+ lett, cselekedetben és szóban hatalmas az Isten és az egész nép előtt; 20  és hogyan adták át papi elöljáróink és elöljáróink a halálos ítéletre, és hogyan feszítették oszlopra.+ 21  Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, akinek meg kell szabadítania Izraelt;+ igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22  Ezenfelül némely közülünk való asszony+ is megdöbbentett minket, mivel már korán az emléksírnál voltak, 23  de nem találták a testét, és eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él. 24  El is mentek némelyek a velünk levők közül az emléksírhoz,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.” 25  Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti ostobák és ti, akik lassú szívűek vagytok arra, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták beszéltek!+ 26  Nemde szükséges volt, hogy a Krisztus ezeket szenvedje,+ és bemenjen a dicsőségébe?”+ 27  És elkezdve Mózestől+ és az összes Prófétától+, értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban. 28  Végül elértek annak a falunak a közelébe, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne. 29  De azok erősen unszolták, ezt mondva: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nappal már a végéhez ért.” Azzal bement, hogy velük maradjon. 30  És amint ott feküdt velük étkezéshez telepedve, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+ 31  Ekkor teljesen megnyílt a szemük, és felismerték őt; ő pedig eltűnt előlük.+ 32  És ezt mondták egymásnak: „Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?” 33  És még abban az órában felkeltek, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet meg a velük levőket, 34  és ezek ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+ 35  Ők pedig elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről.+ 36  Még ezekről beszéltek, amikor ő maga állt ott közöttük. [[És ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”]] 37  De mivel megrettentek és megrémültek,+ azt hitték, hogy szellemet látnak. 38  Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadnak kételyek szívetekben? 39  Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én magam vagyok az; tapintsatok meg+, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja,+ mint ahogy látjátok, hogy nekem van.” 40  [[És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.]] 41  De amikor az örömtől még mindig nem hittek+, és csak csodálkoztak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok+?” 42  Odanyújtottak neki egy darab roston sült halat+, 43  ő pedig elvette, és szemük láttára evett+. 44  És ezt mondta nekik: „Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban+ és a Zsoltárokban+.” 45  Akkor teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését,+ 46  és ezt mondta nekik: „Így van megírva, hogy a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+ 47  és az ő nevében megbánást fognak prédikálni a bűnök megbocsátására+ az összes nemzetben+, Jeruzsálemtől+ kezdve; 48  tanúi+ kell hogy legyetek ezeknek. 49  És íme, elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban tartózkodjatok a városban, míg fel nem ruháznak benneteket erővel a magasból.”+ 50  És kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta+ őket. 51  Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az égbe.+ 52  Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.+ 53  És folyton a templomban voltak, áldva az Istent.+

Lábjegyzetek