Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 23:1–56

23  Felkeltek hát, mind az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.+  Aztán vádolni+ kezdték, ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja+ nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak,+ továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”+  Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Magad mondod.”+  Akkor Pilátus ezt mondta a papi elöljáróknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”+  De azok erősködni kezdtek, így szólva: „Felizgatja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, igen, Galileától kezdve idáig.”  Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember,  és miután megtudta, hogy Heródes+ fennhatósága alá tartozik, továbbküldte őt Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.  Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta,+ mivel hallott róla,+ és remélte, hogy lát valamilyen jelt, amelyet ő tesz.  És kérdezgetni kezdte jó sok szóval, de ő semmit nem válaszolt neki.+ 10  A papi elöljárók és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt.+ 11  Ezután Heródes a katonai őrségével együtt megvetéssel illette őt,+ fényes ruhába öltöztetve csúfot űzött belőle,+ és visszaküldte Pilátushoz. 12  Heródes és Pilátus+ pedig még azon a napon barátai lettek egymásnak; azelőtt ugyanis állandó ellenségeskedés volt közöttük. 13  Pilátus ezután összehívta a papi elöljárókat, az elöljárókat és a népet, 14  és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki pártütésre bujtogatja a népet, és íme, előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam ebben az emberben azokra a vádakra,+ amelyeket felhoztok ellene. 15  Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk; és íme, semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.+ 16  Megfenyítem+ tehát, és szabadon bocsátom.” 17  —— 18  Ám az egész tömeg felkiáltott, ezt mondva: „Távolítsd ezt el,+ és bocsásd nekünk szabadon Barabást!”+ 19  (Ezt az embert a városban történt valamilyen zendülésért vetették börtönbe, és gyilkosságért.) 20  Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.+ 21  Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd őt oszlopra!”+ 22  Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne; megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”+ 23  Erre azok hangos szóval sürgetni kezdték a dolgot, követelve az oszlopra feszítését; és hangjuk diadalmaskodni kezdett.+ 24  Így hát Pilátus kimondta az ítéletet, hogy legyen meg a követelésük:+ 25  szabadon bocsátotta azt, akit zendülésért és gyilkosságért vetettek börtönbe,+ és akit most követeltek, Jézust meg kiszolgáltatta az akaratuknak.+ 26  Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei születésű embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.+ 27  A népnek és asszonyoknak nagy tömege követte őt, akik bánatukban egyfolytában verték magukat és siratták őt. 28  Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok tovább miattam. Ellenkezőleg, magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok;+ 29  mert íme, jönnek napok, amelyekben ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«+ 30  Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«+ 31  Mert ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszáradt?”+ 32  Vezettek pedig két másik embert is, gonosztevőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.+ 33  És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre,+ ott oszlopra feszítették őt és a gonosztevőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 34  [[Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik,+ mert nem tudják, mit tesznek.”]] Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák ruháit.+ 35  És a nép ott állt és nézett.+ Az elöljárók pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett; mentse meg magát, ha ez az Istennek Krisztusa, a Választott.”+ 36  Még a katonák is csúfot űztek belőle,+ odamentek, savanyú borral kínálták,+ 37  és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38  Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya.”+ 39  Az oszlopra akasztott gonosztevők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően+: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!” 40  Feleletül a másik megdorgálta őt, és ezt mondta: „Egyáltalán nem féled az Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy?+ 41  És mi bizony jogosan, mert teljes mértékben azt kapjuk, amit megérdemlünk a tetteinkért, de ez az ember semmi kivetnivalót nem tett.”+ 42  És ezt mondta még: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba+ jutsz.” 43  Ő pedig ezt mondta neki: „Bizony mondom neked ma, velem leszel+ a Paradicsomban+.” 44  Nos, ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig,+ 45  mivel kihunyt a napfény; aztán a szentély függönye+ középen széthasadt.+ 46  Jézus pedig hangos szóval kiáltva így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem.”+ Miután ezt mondta, kilehelte utolsó leheletét.+ 47  Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte az Istent, és ezt mondta: „Csakugyan, ez az ember igazságos volt.”+ 48  És az egész sokaság, amely erre a látnivalóra gyűlt ott egybe, visszaindult a történtek láttán, és verték a mellüket. 49  Ezenfelül az ismerősei mind ott álltak távol.+ Olyan asszonyok is álltak ott, és nézték ezeket, akik együtt követték őt Galileából.+ 50  És íme, volt egy József+ nevű férfi, aki a tanács tagja volt, jó és igazságos férfi 51  — ez nem szavazott a fondorkodásuk és eljárásuk mellett+ —, ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta az Isten királyságát;+ 52  ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.+ 53  És levette+, finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírhelybe fektette,+ amelyben még nem feküdt senki.+ 54  Az előkészület napja+ volt ekkor, és közeledett a sabbat+ esti fénye. 55  Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték az emléksírt+, és hogy hogyan helyezték el a testét;+ 56  és visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat+ készítsenek elő. De sabbaton természetesen nyugodtak a parancsolat szerint.+

Lábjegyzetek