Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 22:1–71

22  Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, az úgynevezett pászka+.  A papi elöljárók és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle,+ mert féltek a néptől.+  Akkor Sátán belement Júdásba, abba, akit Iskariótnak hívtak, akit a tizenkettő közé számítottak;+  és ez elment, és beszélt a papi elöljárókkal és a templomőrség parancsnokaival, hogy mi lenne a legjobb módja annak, hogy elárulja őt nekik.+  Azok pedig örvendeztek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.+  Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.+  Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell áldozni a pászkaáldozatot;+  ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát,+ hogy megegyük.”  Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” 10  Ezt mondta nekik:+ „Íme! Amikor bementek a városba, szembejön majd veletek egy ember, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, amelyikbe bemegy.+ 11  És mondjátok ezt a ház urának: »A Tanító ezt kérdezi tőled: ‚Hol van az a vendégszoba, amelyben megehetem tanítványaimmal a pászkát?’«+ 12  És ő mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el.”+ 13  Elmentek tehát, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a pászkát.+ 14  Végül, amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és az apostolok is ővele.+ 15  És így szólt hozzájuk: „Nagyon kívántam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek; 16  mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg be nem teljesedik az Isten királyságában.”+ 17  És elvett egy poharat+, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között; 18  mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom újra a szőlőtő terméséből, míg el nem érkezik az Isten királysága.”+ 19  És vett egy kenyeret+, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelenti a testemet,+ amely értetek adatik.+ Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.”+ 20  Ugyanígy a poharat+ is, miután megvacsoráztak, ezt mondva: „Ez a pohár jelenti a véremen+ alapuló új szövetséget+; és ez a vér kiontatik értetek.+ 21  De íme, annak keze, aki elárul+ engem, az enyémmel együtt van az asztalon.+ 22  Mert az Emberfia elmegy, amint ki van jelölve,+ de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!”+ 23  Így aztán azon a kérdésen kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük az, aki ezt megtenni készül.+ 24  Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak.+ 25  Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.+ 26  De ti ne legyetek ilyenek.+ Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legifjabb,+ és aki vezetőként tevékenykedik, mint aki szolgál.+ 27  Mert melyik nagyobb: aki asztalhoz telepedett, vagy aki szolgál? Nemde az, aki asztalhoz telepedett? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.+ 28  De ti vagytok azok, akik kitartottatok+ mellettem próbáimban;+ 29  és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem,+ egy királyságra+, 30  hogy egyetek+ és igyatok az én asztalomnál a királyságomban,+ és trónokon üljetek,+ hogy ítéljétek Izrael tizenkét törzsét. 31  Simon, Simon, íme, Sátán+ magának követelt benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát.+ 32  De én könyörögtem+ érted, hogy ne fogyjon el a hited; és te, ha majd egykor visszatérsz, erősítsd+ a testvéreidet.” 33  Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni.”+ 34  Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”+ 35  Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, elemózsiás tarisznya és saru nélkül,+ ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” — mondták. 36  Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen az elemózsiás tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen egyet. 37  Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak végbe kell mennie rajtam, vagyis: »És törvénytelenek közé számították.«+ Ami ugyanis rám vonatkozik, most végbemegy.”+ 38  Akkor így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Elég.” 39  Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment; és követték őt a tanítványok is.+ 40  Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+ 41  Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett, 42  ezt mondva: „Atyám, ha úgy kívánod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”+ 43  Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.+ 44  De gyötrődni kezdett, és még buzgóbban folytatta az imádkozást;+ és verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.+ 45  És felkelt az imádkozásból, odament a tanítványokhoz, és a bánattól elszunnyadva találta őket;+ 46  így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+ 47  Még beszélt, amikor íme, egy sokaság jött, és előttük ment a tizenkettő egyike, az, akit Júdásnak hívtak; és közeledett Jézushoz,+ hogy megcsókolja+. 48  Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”+ 49  Amikor a körülötte levők látták, hogy mi lesz, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal+?” 50  Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+ 51  Jézus azonban ezt felelte: „Ne tovább!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.+ 52  Jézus ezután ezt mondta a papi elöljáróknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek ki, mint valami rabló ellen?+ 53  Amikor nap nap után veletek voltam a templomban,+ nem nyújtottátok ki ellenem a kezeteket.+ De ez a ti órátok+ és a sötétség hatalma+.” 54  Ezután letartóztatták, elvezették+, és bevitték őt a főpap házába;+ Péter pedig távolról követte.+ 55  Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.+ 56  Egy szolgálólány azonban látta, hogy ott ül a lobogó tűznél, végigmérte, és így szólt: „Ez is vele volt.”+ 57  De ő tagadta,+ és ezt mondta: „Nem ismerem őt, asszony.”+ 58  Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”+ 59  Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt; hiszen galileai!”+ 60  Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.+ 61  Az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ 62  És kiment, és keservesen sírt.+ 63  A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották, kezdtek csúfot űzni+ belőle, és ütlegelték+ őt; 64  és miután letakarták, kérdezgették, ezt mondva: „Prófétálj! Ki ütött meg?”+ 65  És még sok minden mást is mondtak káromlásképpen ellene.+ 66  Végül, amikor nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek gyűlése, a papi elöljárók is, az írástudók is,+ és a szanhedrinük termébe hurcolták őt, ezt mondva:+ 67  „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.”+ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Ha megmondanám nektek, akkor sem hinnétek el egyáltalán.+ 68  Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.+ 69  De az Emberfia+ mostantól fogva az Isten hatalmas jobbján fog ülni.”+ 70  Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Magatok mondjátok,+ hogy én vagyok.” 71  Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúságra?+ Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”+

Lábjegyzetek