Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 20:1–47

20  Az egyik napon, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a papi elöljárók és az írástudók a vénekkel odamentek,+  és fennhangon szólva ezt mondták neki: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta.”+  Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:+  János keresztsége égből volt, vagy emberektől?”+  Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Égből«, azt fogja mondani: »Miért nem hittetek neki?«+  De ha azt mondjuk: »Emberektől«, az egész nép megkövez minket,+ mert meg vannak győződve róla, hogy János+ próféta volt.”+  Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan való.  Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”+  Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett,+ és kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.+ 10  De a megfelelő időszakban kiküldött egy rabszolgát+ a szőlőművesekhez+, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből.+ A szőlőművesek azonban elverve azt, üres kézzel küldték el.+ 11  Ő pedig megint elküldött hozzájuk, most egy másik rabszolgát. Azt is elverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték el.+ 12  De ő ismét elküldött, egy harmadikat;+ ezt is megsebesítették, és kidobták. 13  Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat.+ Őt valószínűleg meg fogják becsülni.« 14  Amikor azt meglátták a szőlőművesek, így kezdtek okoskodni egymás között: »Ez az örökös; öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«+ 15  Azzal kidobták a szőlőn kívülre+, és megölték+. Mit tesz tehát velük a szőlő tulajdonosa?+ 16  Eljön, és elpusztítja ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”+ Amikor ezt hallották, így szóltak: „Sose legyen úgy!” 17  Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, melyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«+ 18  Mindenki, aki ráesik e kőre, összezúzódik.+ Akire pedig az esik rá,+ azt porrá zúzza.”+ 19  Az írástudók és a papi elöljárók pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában kezet vessenek rá, de féltek a néptől. Felfogták ugyanis, hogy őrájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.+ 20  És miután gondosan szemmel tartották őt, titkon felbérelt embereket küldtek ki, hogy azok igazságosnak tettetve magukat megfogják+ őt beszédében, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzó hatalmának.+ 21  Azok pedig megkérdezték őt, ezt mondva: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem tanúsítasz részrehajlást, hanem az igazságnak megfelelően tanítod az Isten útját.+ 22  Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?”+ 23  Ő azonban átlátta ravaszságukat, és így szólt hozzájuk:+ 24  „Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képmása és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”+ 25  Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ az Istennek pedig, ami az Istené.”+ 26  Nos, nem tudták megfogni őt e beszédben a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, semmit sem szóltak.+ 27  Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és megkérdezték őt,+ 28  ezt mondva: „Tanító, Mózes+ ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége van, de gyermektelen maradt, akkor a testvére+ vegye el annak feleségét, és támasszon tőle utódot a testvérének.«+ 29  Volt tehát hét testvér; az első megházasodott, és meghalt gyermektelenül.+ 30  Így aztán a második, 31  majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét: nem hagytak hátra gyermekeket, hanem meghaltak.+ 32  Utoljára meghalt az asszony is.+ 33  A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt.”+ 34  Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek és férjhez adatnak,+ 35  de akiket méltónak+ tartanak arra, hogy elnyerjék azt a világrendszert+ és a halottak közül való feltámadást+, azok nem nősülnek, és férjhez sem adatnak. 36  Sőt meg sem halhatnak+ többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és Isten gyermekei ők, minthogy a feltámadás gyermekei.+ 37  Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is feltárta a tövisbokorról+ szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.+ 38  Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”+ 39  Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.” 40  Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki. 41  Ő pedig így szólt hozzájuk: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+ 42  Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ‚Ülj az én jobbomon, 43  mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.’«+ 44  Dávid tehát az ’Urának’ hívja őt; hogy lehet akkor a fia?” 45  Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványoknak:+ 46  „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben kívánnak járni-kelni, és kedvelik az üdvözléseket a piactereken, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,+ 47  és akik felemésztik az özvegyek+ házát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni.”+

Lábjegyzetek